|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Rómer Flóris 2001. november 1.Okt. 25-én Ipolyi Stummer-Arnold római katolikus püspökre emlékeztek Nagyváradon, aki rövid ideig, 1886. február 18-tól december 2-án bekövetkezett haláláig lehetett nagyváradi püspök. Néprajzkutatóként összegyűjtötte a kereszténység előtti régi magyar hiedelemvilág emlékeit. "A magyar mythológia" a mai napig az egyik legmonumentálisabb, legteljesebb mű. Feldolgozta, rendszerezte a teljes magyar folklórt, kitért történelmi és nyelvi jelenségekre. Vaskos népmesegyűjteményt adott ki. Ipolyi, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, számos tudományos művészettörténeti testületet irányított. Nagyváradon 1999-ben elevenítették föl Schlauch Lőrinc, Rómer Flóris, Nogáll János és Karácsonyi János főpapok alakját. Tavaly pedig Pázmány Péterről és Bunyitay Vincéről tartottak előadásokat. /Ipolyi emlékülés Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./2006. december 17.A Sapientia Varadiensis Alapítvány és a nagyváradi püspökség szervezésében november 24-25-én immár nyolcadik alkalommal tartották meg a Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei elnevezésű tudományos-kulturális rendezvényt. Dr. Fleisz János történész elmondta, hogy az 1999 óta tartó rendezvénysorozaton bemutatták Schlauch Lőrinc és Pázmány Péter bíborosok, Bunyitai Vince, Ipolyi Arnold püspök, gróf Csáky Miklós püspök, Patachich Ádám püspök és Rómer Flóris alakját. Dr. Fleisz János, a Sapientia Varadiensis elnöke megnyitó beszédében az ünneplés és emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Az idei emlékülést Fraknói Vilmos (1843-1924) történelemkutatási és társadalmi munkásságának szentelték. Dr. Draskóczy István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára kifejtette, munkássága elsősorban középkori forrásfeltárásokra és azok publikálására koncentrálódott. Emődi Tamás, a nagyváradi római katolikus püspökség levéltárosa a püspöki könyvtár széthurcolása miatt kevés anyaggal szolgálhatott a hallgatóságnak. /Kovács F. Zsolt: Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 17./2010. április 1.Váradi magyar utcanévtáblák ingyenNagyvárad – Történelmi magyar utcaneveket – azaz nem tükörfordításokat – tartalmazó utcanévtáblákat készíttet az érdeklődőknek Váradon az EMI, mégpedig ingyen – emlékeztettek mai sajtótájékoztatójukon. Reagált az erdélyi Magyar Ifjak (EMI) arra, hogy az RMDSZ bejelentette: rajta keresztül némi térítés ellenében magyar megnevezést tartalmazó utcanévtáblát lehet rendelni, amely azonban a román elnevezés fordítását tartalmazza, történelmi magyar utcanevet nem. Az EMI-sek mai, váradi tájékoztatóján Csomortányi István elmondta: hasonló ötletük nekik volt, mégpedig 2007 szeptemberében, ráadásul pont olyan dizájnú táblákat javasoltak akkor, mint most az RMDSZ, s a meghirdetett akciójuk azóta is él. „De végül is nem az a fontos, hogy kié volt az első ötlet, hanem az, hogy végre jó irányba kerültünk. Ez némi elégtétel. Ugyanakkor kérjük az RMDSZ-t, ne ijesztgesse a lakosságot azzal, hogy a történelmi magyar utcanevek feltüntetése illegális, hiszen az általuk javasolt tükörfordításos megoldás sem teljesen hivatalos”. Barta Béla hozzátette: Váradon senkit nem büntettek meg eddig magyar utcanévtáblák kihelyezéséért, az EMI kezdeményezésére eddig mintegy 30-an rendeltek ilyen feliratot. Folytatják Emlékeztettek viszont, hogy amikor ők pár éve felszereltek ilyen táblákat, akkor a városvezetés leszereltette azokat, „az RMDSZ pedig azt mondta, hogy ez nem megoldás, s illegális”. Csomortányi jelezte: „örülünk, hogy az RMDSZ immár elismeri, hogy az ilyesmi mégsem illegális”. Nagy József Barna ugyanakkor feltette a kérdést, ha csak a tükörfordításos eljárást alkalmazzák, akkor mi lesz például a román személyekről elnevezett utcák fordítása (pl. Vasile Alecsandri), vagy az olyanokkal mint a Stânişoarei (Esztenácska?). Emlékeztettek, hogy az EMI révén változatlanul lehet magyar utcanévtáblákat rendelni, mégpedig olyanokat, amelyekben a történelmi magyar elnevezések szerepelnek, s ezekért fizetni sem kell. Az igénylési formanyomtatványokat az Illyés Gyula könyvesboltban lehet kérni, s az igényléseket 30 napon belül teljesítik, de hívhatóak telefonon is, a 0740-256790-en. Barta Béla egyébként azt szorgalmazta, hogy mindennek dacára rendezzék hivatalosan a magyar utcanevek ügyét, hogy ne a polgároknak kelljen ilyesmikkel foglalkozni. Ugyanakkor újságcikkekre hivatkozva azt mondta, „Kiss Sándor annak idején 100 millió lejt ígért ilyesmire, ha valaha lesz táblakihelyezési akció”… Szoborügy Az EMI tájékoztatójának másik témájaként bejelentették, hogy levelet küldenek Biró Rozália váradi alpolgármesternek. Lapunkban is megírtuk, hogy a Szent László térre több román személyiség szobrát tervezik elhelyeztetni az illetékesek, az RMDSZ pedig végül azt javasolta, hogy ott a Holnaposoknak álló szoborcsoport is helyet kapjon. Az EMI mostani levelében arra emlékezteti az alpolgármestert: „Nagyváradon már létezik Ady Endre-szobor, utca, líceum, emlékmúzeum” – viszont kiszorulnak nagyjaink, mint például Pázmány Péter, Vitéz János, Rómer Flóris, Bunyitai Vince”. Az EMI azt javasolja, hogy a Szent László téren szent Lászlónak állítsanak szobrot, főleg, hogy a középkorban már volt Váradon lovasszobra. Elismerik, hogy Szent Lászlónak is van már szobra Váradon, de szerintük a reprezentativitás megkíván egy további ilyen alkotást, főleg hogy ez a személyiség alapította a várost, s itt is temették el. Mindezért az alpolgármester asszonytól konkrét lépéseket kérnek. erdon.ro 2011. július 8.Élet a Leveles-ér partján 1.Gyermekkori nyaralásaim fontos színtere volt a Fekete- és a Fehér-Körös ölelésében Kis-Körösköz nevezettel ékeskedő táj, azon belül Vadász, Vadászon belül a református parókia. A papi portán öt virágszál, öt papkisasszony nyílott, mindegyikbe szerelmes voltam, s bár nem mind lett volna korban hozzám illő, hatéves koromban bármelyiket szívesen elvettem volna feleségül. A szomszédos Bélzerindnek, a környék legapróbb és legeldugottabb falujának anyai nagyapám, Gyenge János volt bő száz évnek előtte a lelkipásztora. A múltbeli dolgok ilyetén állásának köszönhetően mostani riportutunk számomra többet jelentett szokásos etnoszportyánál: zarándoklat egy kisvilág tünedező partjain. A táj közelmúltjáról szóló, mára érvényét vesztett természeti leírásban olvastam nemrég, hogy „itt találhatóak a legsűrűbben természeti értékek, itt a legösszefüggőbbek a természeti élőhelyek. A térség legszabályozatlanabb folyóvize: a Tőz menti holtágak régi idők hírmondói. A nagyobb sodrású szakaszokon békaszőlő, süllőhínár, tócsagaz, a lassúakon vízipáfrány, fehér tündérrózsa terem”. A közeli Ágya szülötte, Olosz Lajos versbe örökítette a Fekete-Köröst délről tápláló folyóvizek szabdalta kishazát: „TŐZMISKE, ÁGYA, SZINTYE, KERÜLŐS / határán kanyargott a lusta, szelid Tőz. / Mindkét partján kék erdő sötétlett. / Őstölgyek alatt a nappal is sötét lett.” Királyi vadászok faluja volt. 1910-ben lett legnépesebb a település, 2448-an lakták, 552 román mellett 1761 magyart, 126 cigányt, 10 szlovákot és 9 németet írtak össze. A legutóbbi népszámláláskor, 2002-ben 1258 lakosából viszont 539 cigány, 429 magyar és 280 román nemzetiségű volt. Haász Tibor, a 35 százalékban magyarok lakta, négy faluból álló község, Tőzmiske RMDSZ-es polgármestere szerint Vadászon kilenc esztendő elteltével tovább változtak az etnikai arányok a romák javára: 2011-ben mintegy 800 főre szaporodtak, a magyar maradék körülbelül 350, a román 80 lelket számlál. A falu neve királyi vadászok egykori lakóhelyére utal. A honfoglaló magyarság elég hamar megüli a környéket, erről tanúskodik a környékbeli falvak ősi neve, a honfoglaló nemzetségek neve: Gyarmat, Zerind, Jenő, Elek, Bököny. Az oklevelek Vadaz formában már 1214-ben említést tesznek a településről, és arról, hogy két vízimalma is van. Korai megülését eredetileg 13. századi, később bővített temploma is bizonyítja. Első román lakói a 17. század végén telepedtek be, az 1960-as években a már régebben itt élő néhány roma család mellé több hullámban román anyanyelvű cigányok érkeztek a faluba. Vadász korábbi, ambiciózus református lelkésze, Szakács Lajos 2002-ben kismonográfiába foglalta össze a település históriáját, mutatta fel értékeit. A történelem minden viharát túlélő falu számtalanszor cserélt gazdát, 1566-ban a két közeli erősség: Gyula és Jenő elestével került török kézre. S hogy ekkor kik lakták, arra nézve pontos kimutatás maradt fenn a korabeli török lajstromokban. Egytől egyig magyar nevek: Aszalós, Bothos, Csatári, Csomós, Diák, Dorog, Fábián, Gács, Gerefi. Szakács tiszteletes monográfiája szerint „1636–1649 között annyira kipusztul a falu, hogy az akkori gazdának nagy áldozatok árán sikerül újratelepítenie. A lelkes újratelepítést jellemzi, hogy a nemesek sokan feladják vagyonukat, és inkább jobbágyok lesznek, csak hogy ne szűnjön meg létezni a falu. (…) 1692-ben ismét a királyi udvar tart igényt Vadászra, mint saját birtokra. Ekkor települnek be a hegyekből a románok. (…) Az 1657 és 1695 között folytatott harcokban a falu lakossága megdöbbentően megfogyatkozik, egyharmadára csökkent. 1698-ban tatár seregek pusztítják a környéket, a Rákóczi-féle szabadságharc is megtizedeli a falut. 1703-ban pedig végleg megpecsételődik a sorsa: Rákóczi és Bercsényi katonái teljesen elpusztítják. A lakosság nagy része ekkor menekül a Sárrétre.” Egy Vadász múltját ismertető román szerző így sommázza kurtán-furcsán a korszak történéseit: „Fosta veche localitate românească, este distrusă de ungurii lui Rakoczy (sic!), după 1711 populaţia revenind în sat.” (A volt régi román települést Rakoczy magyarjai pusztítják el, 1711 után a lakosság visszatér a faluba.) Érdekes volna utánajárni: mi válthatta ki a kurucok haragját a már szinte teljesen elnéptelenedett falu lakossága ellen. A gyülekezet. A sok oszloppal tagolt, kúriaszerű parókián beszélgetünk Lőrinc Lóránd Péter lelkipásztorral és Jakab Károly főgondnokkal (képünkön). A kurátorban ötven esztendeje nem látott aradi líceumi diáktársamat ismerem fel. Néhány percnyi nosztalgiázás után rátérünk az eklézsia és a falu dolgaira. Az ifjú tiszteletes 2004 óta pásztorolja a vadászi gyülekezetet. 2011. január elsején 325 híve volt, azóta hétszer temetett, egyszer sem keresztelt, tehát beszélgetésünk napján 318 tagja van az egyházközségnek. Tavaly tizenhárom temetés volt, három keresztelő mellett, tavalyelőtt nem volt keresztelő, és kilencszer temettek. Három-négy „gyermekreménységgel bíró” fiatal családot tartanak számon. Minden évben átlag négyen konfirmáltak, 2006 volt a csúcs, tizenegy konfirmandussal. Jó esetben három esküvőre lehet számítani, de tavaly egyetlen pár sem fogadott örök hűséget egymásnak. Ünnepekre, főleg karácsonyra hazajönnek az elszármazottak is, olyankor megtelik a templom. Mialatt a népmozgalmi adatokat sorolgatják, kiderül, hogy Jakab főgondnok borúlátóbb a papjánál. „Szerintem 2050-ben nem lesz ötven magyarnál több Vadászon. Hatvan éve még ezerkétszázan voltunk, s most minden évben elveszítünk nyolc-tíz református magyart.” A jóval fiatalabb lelkész kevésbé pesszimista: „Minél kevesebben vagyunk, annál kisebb a fogyás. Igenis, a magyar közösségnek még van megtartó ereje, s ami a legfontosabb, egy-két kivétellel nem románosodnak el.” A közösségi alkalmak közül, melyeknek az egyház is társszervezője, a Fekete-Körös menti magyar ajkú fiatalok találkozója a legnépszerűbb. Nagyzerind, Feketegyarmat, Ágya, Erdőhegykisjenő, Simonyifalva, Bélzerind fiataljai sereglenek egybe olyankor Vadászon. A falu dolgairól. A mezőgazdász végzettségű főgondok elmondása szerint az egyházi földeket – 36 hektárnyi területet – csak hosszas pereskedés után sikerült visszanyerniük. A Fekete-Körösből Simonyi fölött kiszakadó, Tamásda alatt a Tőzzel visszatérő Leveles-ér, vadásziasan: „a Zér” két partján régente csak magyarok éltek. Jakab mérnök vitatja a falu monográfiájába foglaltakat a románság megjelenésével kapcsolatban, szerinte betelepedésük későbbi keletű, mint ahogy a dolgozatban áll. Egyébként a legrégibb, a magyarok által megült falumag görbe utcákból áll, a későbbi jövevények, a románok, majd a romák számára alakítottak ki egyenes házsorokat. Az első cigány családok pásztorkodtak és kéregettek, a falu eltartotta őket. Az egykéző magyarokkal, illetve románokkal ellentétben egy-egy roma családban nyolc-tíz gyermek született, s ma sem adják hatnál alább. Az első–negyedik osztályba öten járnak az osztatlan magyar tagozaton, és még hárman Simonyifalvára. A hajdani felekezeti iskola rekordéve 1902 volt, akkor 131 fiú és 143 leány volt iskolaköteles. A fiatalok száma (19 éves korig) csaknem a lakosság felét képezte: 1125-en voltak. Jövőre négy-öt elsős lesz, bár a magyar óvodát nyolcan fejezték be, kettő közülük vegyes házasságból származik, egy román ajkú cigány gyermek is magyar óvodába járt, a községközpont román iskolájába íratják majd őket. A vadászi első–nyolcadik osztályos román tagozat voltaképpen „roma tagozat”, hiszen csupán egy-két román kisdiák tanul ott, közel kétszáz, párhuzamos osztályokba járó cigány gyermek mellett. Miattuk az iskolát, az óvodát is állandóan bővíteni kell, nemrég adtak át egy új, modern épületet. A cigánysor régen kinőtte magát. A romák először a „román” faluban vették meg a házakat, most már a „magyar” faluban sincs olyan utca, ahová nem költözött be néhány cigány család. Az a nyolcvan román beékelődve él a cigányok között, minden román családra jut öt cigány família. A románoknak már papjuk sincs. Van vagy hetven tehén, a magyarok és a románok közül vagy három-négy ember tart lovat. A cigányok egyre-másra vásárolják a lovakat, jobbára lopott takarmánnyal etetik őket. Két esztendeje a gazdák értesítették a községközpontban székelő rendőrséget, hogy roma falusfeleik ráeresztették a lovaikat a zsenge vetésre, kijött két altiszt, ám az egyiket úgy megverték, hogy a kezét is eltörték. Azokkal a fiatalabbakkal, akik jobban beilleszkedtek, akiknek munkahelyük van, Borosjenőbe vagy Nadabra járnak dolgozni, nincs baj, csak tíz-tizenkét családot kellene Vadászról kizsuppolni – vélekednek beszélgetőpartnereim. A földekkel sok a gond, nagy szárazság sújtotta a vidéket, az idén még nem volt ötvenliternyi eső, ami a tizede az átlagos évi csapadékmennyiségnek. A gazdák elmentek, kiöregedtek. A szántók negyven-ötven százalékát művelik meg. Szerencsére jelentkezett két magyar vállalkozó, ők vagy kétszáz hektáron gazdálkodnak, ők majd bővülnek, terjeszkednek, ahogy tudnak. „A Körös árterületén, a Leveles két oldalán nagyon jó termőföldek vannak. A Fajzásban, a kaszáló helyén, nagyapámék még hallották, ahogy a bölömbika bőgött – meséli Jakab Károly. – Szeszélyes vízi világ volt ott hajdanában. A régiek őszi búzát vagy őszi árpát nemigen vetettek, mert mindig elvitte az árvíz.” Károly jelenleg nyolcvan hektárt művel. A fele az övé, a többit béreli. Gépesítve, egy emberrel dolgozik, de az idei évet nem tudja, hogy fogja kiheverni, nagyon gyenge termés ígérkezik. A lelkipásztor és a főgondok kíséretében indulunk falunézőbe. A parókiával szemközt vadonatújnak tűnő épület ékeskedik. „A községi tulajdonban lévő volt egyházi iskolát a polgármesteri hivatal korszerűsítette. De ha felépül az új tanintézeti épület, a református egyház fogja használatba venni. Évek óta lakatlan, nagyon romos volt, most központi fűtés van benne, a víz bevezetve, angolvécéket szereltek fel. Csak az udvart kell még rendbe tenni. Az eklézsiának nem lett volna annyi pénze, hogy felújítsa” – bizonygatja a lelkész. Elképzeléseik szerint lesz egy terem, amelyikben istentiszteleteket fognak tartani, a másik a fiatalok vagy akár az idősebbek számára közösségi rendezvények megtartására lesz alkalmas. „A magyar polgármester harmadik ciklusát tölti, a tizenhárom tanácsos közül kilencen magyarok vagyunk – magyarázza a községi tanácsosi tisztséget is betöltő kurátor. – Vadász a mérleg nyelve, ilyen szempontból szerencsések vagyunk a cigányokkal, mert ők reánk szavaznak, sőt a románok egy része is.” A templomról. Vakációs emlékeim között fontos helyet kapott a hatalmasnak tűnő istenháza monumentálisan égre törő tornya. A vaskos, akár bástyának is beillő épületrész – melyről később megtudtam, hogy a török hódoltság idején valóban erősségként, őrtoronyként használták – gyermekkori emlékeim szerint igen romos állapotban lehetett, az oldala leomlással fenyegetett. A tatárjárás pusztítása után, a 13. század második felében hamar újratelepült Vadász. A régészeti kutatások arra engednek következtetni, hogy ebben az időszakban, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben épült a temploma. A lakosok, a templom építtetői minden bizonnyal tehetős emberek lehettek, hiszen egy hatalmas toronyra is jutott tégla, melyet a közeli téglaégetőből hoztak. A műemlék értékeinek feltárását és a restaurálást irányító szakemberek, Emődi Tamás és Lángi József véleménye szerint a tornyot egy időben emelték a templomhajó legrégibb részével. Az eredeti épület óromán stílusban épült. A középkori bejárat ma is látható, bár ma már nem ezt használják. A templom belső tere északon és délen ülőfülkékkel van tele, melyek előtt a középkori szokás szerint a gazdagabb lakosok helyet vásárolhattak maguknak. Rómer Flóris, a főbejárat fölötti freskó újrafelfedezője ezt írja a templomról: „eredetileg cemiterialis kis templom volt, mint a legtöbbje az első keresztény templomoknak, mely körül az ősök temetkeztek.” Rómer azt is tudni véli, hogy a templom körül leásván, bizonyára emberi csontokat is találnánk. 1332-ben már saját plébániával bír a falu, és papjának nevét is tudjuk. György pap a Köleséri főesperesség legmódosabb plébánosa. Ez az adat bizonyítaná a kutatók előbbi megállapításait is. A Vadászról írt kismonográfia szerzője szerint: „Az 1400-as évek rengeteg viszontagságot hoznak, hiszen a falu egyik nemesi család birtokából a másikéba kerül. A Becseyek, a Sámolykeszyek, a Pethők, a Vásáryak, az Illyeyek, a Farkasok, a Maróthyak és a Miskeyek kezén is keresztülmegy. Gazdag falu lehetett, különben nem harcoltak volna ennyien érte. A kutatók szerint a 15. század első felében festhették a templomban talált képeket. A templomban ugyanis, a belső bejárat felett timpanonos szerkesztésű freskó ugrik ki a falból. A képet minden bizonnyal megrendelésre készítették, valószínűleg a fent említett években. A kép nagy művészi értékkel bír és a restaurátorok szerint, a felhasznált színek alapján, egy szász mester készíthette, ami az akkori időben nem kis pénzbe került. A freskó a keresztre feszített Krisztust ábrázolja. Az alkotó meglepő plasztikussággal és realitással ábrázolja a Megváltót. A kereszt jobb oldalán az asszonyok állanak, a három Mária. Bal oldalán pedig két apostol látszik, egyikről bízvást állíthatjuk, hogy Péter apostol, hiszen egy kulcsot tart a kezében.” Egy régi, 1832-es lelkipásztori jelentés arról számol be, hogy „templomunk régibb része mint most is látszik, és a még most is élő öregektől tudatik vak ablakokkal, faragott és festett képekkel volt teljes”. Főszerkesztő-fotográfus kollégám egyre-másra készít felvételeket a gótikus, bélletes kapuzat fölötti falfestmény maradványairól (képünkön). Annak idején a kálvini hitre tért elődök nemigen kímélték a templom ma már közel hat évszázados értékeit, a feltárt freskómaradék felületét valamikor egy gerenda számára törték át. Belépve a kapun a legények számára 1801-ben épült, a gyülekezet lélekszámának gyors gyarapodásáról tanúskodó karzat köti le a figyelmünket. Feliratának sutaságában is sokatmondó szövegét csak a nyakunkat kitekerve sikerül kibetűzni: „Urunk engedelméből a Vadászi reformata Szent Eklzsia a maga költségével építette e fikart Ohlá János molnár által Albert Miháj biróságá: öreg Kováts István kur. és Máté Ferenc egyházfiságában.” Kísérőnk tájékoztatása szerint a patinás bútorzat is, az 1833-ban újrafestett kazettás mennyezet első változata is korabeli. 1810-re készül el a munka, amint ezt a következő felírással egy kazetta is bizonyítja: „Ez a mennyezet épült a kőkar alatt valóval és a bent lévő székekkel s katedrával együtt Ns. Csatári János asztalos által Bíró ör. Kováts István, kur. Bondár Ferenc, egyházfi Kotsis Ferenc idejében Ao. 1810 Die 8 sept.” A berendezés elkészítése Csatári János asztalosmester érdeme. Munkájának szemléletes leírása a belső tér gazdag kiképezését bizonyítja: „Erre a célra rengeteg veres, kék, fehér és zöld festéket vásárolnak a mester számára. Az asztalos igen szép munkát készít. A mennyezetet kifesti. A kazettákon szereplő jeleknek megvan a jelentésük. A mennyezet közepén található Nap Istent szimbolizálja, míg a szószék felett levő Hold a lelkipásztort. Ahogyan a hold a naptól kapja fényét, úgy a lelkipásztor Istentől kapja azt, és szét kell szórnia Isten Igéjének hallgatóira. Nem az övé tehát, amit ad, hanem Istené. A többi kazettán a Csillagok láthatóak, azaz a gyülekezet. Az Úrasztala felett található faragott kazetta az Édenkertet jelképezi, ebből azt lehet kiolvasni, hogy az Úrvacsora azt a helyreállított közösséget jelenti Istennel, amelyet csak az Édenkertben tapasztalhatott meg az első emberpár, bűnbeesése előtt. Valószínű, hogy a padok mellvédjén kívül a kőkar alatt levő deszkázás és a szószék is ki volt festve. Erre utalnak azok a minták, amelyek jelenleg a cinteremben találhatóak.” Jelenleg a templom tetőszerkezetének az átalakítása volna a legfontosabb munka. Emődi Tamás, az egyházkerület építésze pályázattal igyekszik támogatást szerezni az eredeti, román kori ablakok feltárására, amikor lesz rá anyagi fedezet, a tizenegy ülőfülkét is elővarázsolják. 2002-ben csak falkutatásra, a bejárat freskójának felújítására futotta. Székesfehérvári szakértők restaurálták, Láng József irányításával. A gyülekezet adakozó kedvét mi sem bizonyítja beszédesebben, mint hogy 2006-ban, amikor legutóbb renoválták a templomot, kétszázmillió lej adomány gyűlt össze; volt olyan egyháztag, aki kéthavi nyugdíját is felajánlotta. Névcsemege. Jártunkban-keltünkben kirajzolódik számomra a falu – a „magyar” falu legősibb része. Előzetes olvasmányaimat kísérőink elmondásával kiegészítve élhetem ki helynévgyűjtő mániámat: Napkeleti utca, a Malom tér, a Hat ház utca, a Nagy korcsma utca, a Kápolna utca, megannyi girbe-gurba, zegzugos sikátor, odébb az újabb keletű Nyárfás utca, Bokor utca, Ponyvahát őrzi a településtörténet különböző időszakait. És a határrészneveknek a falumonográfiában fellelhető gazdag választéka is csemege riporterségem számára: „A vadászi határt, ahogyan az a régieknél szokásban volt, természetesen a régi tulajdonosokról, birtokosokról nevezték el. A Józsi major József főhercegről kapta nevét, aki a 19. században vásárolta meg a határnak ezt a részét. A Maróczi tarló az egykor ezen a földön lévő, de a törökdúlás alatt elpusztult Marócz faluról kapta nevét. A Blayer, a Teleki, a Tisza, a Szentpáli és a Csete tarlók az egykori birtokosokról kapták nevüket. A falu határában levő földek nevei: Ködmönös, Balogföld, Árpáskert, Kenderföld, Szálláskert. A földeken laposok voltak, melyek biztosították a környező földek vízellátását. Ilyen volt a Mészár lapos, a Jegyző lapos, a Horgos rét, a Fajzás lapos.” Nincs szándékomban a teljes helynévkincset belezsúfolni riportnak szánt írásomba, csak megjegyzem, hogy trófeámat legidősebb riportalanyom, Vékás János egészítette ki. A legendás csontkovács. Mielőtt Vadász másik hírességét – az egyik a templom… –, János bácsit meglátogatnánk, arra is futja kísérőim idejéből, hogy megmutassák: túl a falu szélén, a határban hol állt a Simonyi bárók szépséges kastélya, megannyi uradalmi épülettel, halastóval, hatalmas parkkal, melyről immár csak egyetlen egy fa, egy Észak-Amerikában honos virginiai boróka tanúskodik. (Simonyi óbesterre és a birtokközpontot tovább fejlesztő, miniszterviselt fiára riportom következő részében, az általa alapított Simonyifalvának szánt beszámolómban szentelek nagyobb spáciumot.) Elbúcsúzunk hajdani iskolatársamtól, Jakab Károlytól, hiszen aratás közben áldozta fel az idejét számunkra, és Lőrincz tiszteletes úr kíséretében nyitunk be Vékásékhoz. A jómódról, szorgalomról és rendről tanúskodó portát könnyű megtalálni: az utolsó előtti ház az alvégen. Egyébként minden cigánygyerek tudja, hiszen ha más megyei vagy külföldi rendszámú gépkocsi érkezik Tőzmiske felől, némi fizetségért egymással versengve kalauzolják a messze földön hírt s nevet szerzett csontkovácshoz a gyógyulni vágyó pácienseket. János bácsi meg a lánya az udvaron fogad bennünket, egy aradi kútmester azon tüsténkedik, hogy új szivattyút szereljen a mélységes mélyen, a felszíntől 150 méterre rejtőzködő forrás vizét előcsalogatandó. A gazda némi habozás után elegyedik szóba velünk. Nem titkolja: unja már az okvetetlenkedő újságírókat, de miután kienged, csak úgy árad belőle az ízes beszéd, akár a föld mélyéről a tiszta, jéghideg ivóvíz. A „csontkovácsolást” a nagyapjától, Vágó Istvántól tanulta, Vágó István meg az apósától, aki huszárok szanitéce volt hajdanán az osztrák–magyar seregben. „Nem akartam én ezzel foglalkozni, volt nekem más megélhetőségem, harminc évig a pékségben dolgoztam. Nem akartam, hogy kuruzslónak tartsanak, a kommunizmusban nem lehetett itt fityegni. Pedig a nagytatám el volt ismerve, elvittek bennünket Bukarestbe a nagyfőnökökhöz, napokig ott voltunk, azt mondták, Vágó bácsi csinálhatja, de csak itthon. Féltek, hogy a doktoroknak elveszi a kenyerit. Mégis meg-megpróbáltam az ő felügyelete alatt, gyakran le is gorombított. A tata 1974-ben halt meg, még el se temettük, már ott állott egy autó, attól kezdve én csináltam. Az előbb ment el egy kliens, gyakran még késő este is bekopognak, miután lefeküdtem. Itt nem lehet programáltatni. Az ország minden részéből jönnek, még külföldről is. Szeretném továbbadni a tudásom, de nem nagyon van kinek. Erre születni kell, itt voltak már nyolcan-tízen, mutassam meg, hogy kell csinálni, hogy kell helyre tenni a csontot. Egy bioenergiás teljes csontvázat is hozott magával, többen levideózták, mit hogyan csinálok, mégse tudták eltanulni. A doktorok gyakran ideküldik a kórházakból a betegeket. Hány kliensem volt, nem tudnám megmondani, milliónál kevesebb, százezernél több. Sokszor, ha kimegyek az utcaajtóba, még be se jövök, már három bokát meg három kezet helyre teszek. Az unokám átvehetné, ha volna hozzá hajlandósága, erős keze van, Aradon vízilabdázik, de nem áll kötélnek, nem lehet forszírozni, ha nem akarja. A kutyát se lehet bottal a nyúl után zavarni. Amikor a rendszerborulás volt, harminc év után otthagytam a pékséget, lett a föld, gondoltam, hogy abból megélünk. Az lesz a kolbászból a kerítés, de nem lett. Először csak tíz hektárt adtak vissza, aztán még valamivel többet, mint húsz. Presbiter is voltam, megindítottam itt a kisgazdapártot, 500 hektáron pedig egy társulást szerveztem. De már négy esztendeje abbahagytam a gazdálkodást, nem is bírom már, hetvenéves elmúltam, de nem is érdemes. Nagytatámtól hallottam, a harmincas években ment itt legjobban az élet, szuper volt. Szorgalmas, jószágtartó emberek voltak. Minden jobb háznál volt négy ökör, két-három tehén, borjú, tíz-tizenkét nagyállat, disznó is sok volt, három csürhét makkoltattak az erdőben a vadásziak. Négyszer volt évente vásár, országos vásár. A tatám minden vásárra előállított egy pár szép ökröt, eladta a felvásárlóknak, azok tovább adták a zsidóknak. Akár egy hold földet is lehetett venni értük. A románok is szorgalmasak voltak, jól megvoltunk velük, megtanultak gazdálkodni. A románokkal szuper volt a viszony. Ők, a régi öregek mind tudtak magyarul.” Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2012. június 3.Helytörténeti kiállítás a rogériuszi templombanEgykor volt váradi nagyjaink, egykor volt nyughelyei címmel nyitottak meg helytörténeti fotókiállítást a rogériuszi templom előcsarnokában. A vasárnapi tizenegy órás istentisztelet követően helytörténeti kiállítás nyílt Egykor volt váradi nagyjaink, egykor volt nyughelyei címmel. A fotók Kordics Imre gyűjtéséből származnak. Az eseményen a kiállítás fővédnöke, Cseke Attila polgármester jelölt köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta, hogy váradi nagyjaink, építészek, orvosok, jogászok mindannyian mintát, példaképet hagytak hátra a jövő nemzedéknek. „A neves személyiségek olyan Nagyváradot hagytak ránk, ami Partium és Erdély motorja volt. A kiállítás üzenete pedig az, hogy azt az örökséget, amit ránk hagytak, vissza kell állítani, hogy a város újra motorja legyen Erdélynek”-mondta. Neves személyek A köszöntést követően Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke ismertette a kiállítás anyagát. Előszőr az Olaszi temetőről beszélt, amelynek mára nyoma veszett. Elmondta, hogy a temető történelmünk egy darabja, bizonyíték arra, hogy itt voltunk. Hozzátette, hogy napjainkban sajnos tudatos rombolás áldozatai ezek a sírhelyek, amelyek őseink nyughelyei. A továbbiakban azokról a jeles személyekről beszélt, akiket a kiállítás bemutat. Többek között idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán építészek, Ritoók Zsigmond jogász, Rómer Flóris a régészet és a műemlékvédelem megteremtőjének, Bunyitai Vince püspök, Sztaroveszky Károly orvos és Iványi Ödön újságíró életrajzi adatait és munkásságát mutatta be Dukrét Géza. Kerekes József református lelkipásztor végezetül hozzátette, hogy fontosak az ilyen kiállítások, mivel ha az emberek hallották is jeles őseink neveit, nagy részük nem tudja pontosan mit is köszönhetünk nekik. Nagy Noémi. Erdon.ro 2013. január 10.Decebalról, Daciáról és a dák királyságrólNagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében elkezdődött az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben című modulja. Tóth Endre egyetemi oktató, régész tartott előadást a dák királyságról és Dacia tartományról. Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Bevezetőjében Tóth Endre egyetemi tanár, régész jelezte: Daciával, illetve a dák királysággal foglalkozó történelmi és tudománytörténelmi munkák szerteágazóak, számos véleményt és problémát tükröznek a különböző hozzáállások, ezért az előadásában szelektálni fog, nem tér ki minden részletre Burebistától 271-ig, vagyis a rómaiak kivonulásáig. Arra hívta fel a figyelmet: „a bajok” a 15. század végén kezdődtek, amikor Bonfini arról írt, hogy Erdély területén olyan emberek is élnek, akik az olaszhoz hasonló nyelvet beszélnek. Ugyanakkor akkoriban az utazók is megállapították, hogy ezen a vidéken valaha római provincia volt, de a mai értelemben vett tudományos történetírás és régészet még nem létezett Európában, néhány évszázadot váratott magára. A 18. század második felében kezdtek el Magyarországon komolyabban történetírással foglalkozni, de a honfoglalás előtti idők különösebben nem érdekelték a korabelieket. Figyelemre méltó áttörést Rómer Flóris nagyváradi főpap, tudós munkássága hozott, aki régészeti kutatásai mellett múzeumok és történelmi egyletek alapítására buzdította kortársait, ugyanis felismerte annak jelentőségét, hogy egy nép múltja szempontjából milyen fontos szerepet játszanak a tárgyi emlékek. A fentiek alapján elmondható tehát, hogy előbb alakult ki az ideológia mint a szakmai gyakorlat. Ez jellemző a román történelemkutatásra is, mely két vonulatot különböztet meg. Az álláspontok közös vonása, hogy a román neolatin nyelv, de a 20. században élt Constantin Daicoviciu professzor hívei szerint az itt élő, vagyis az Erdélyben őshonos dákok romanizálódtak, vették át a latin nyelvet és kultúrát, míg a jászvásári iskola követői azt hangoztatják, hogy a román etnogenézis a Dunától délre, az Észak-Balkánon történt. Burebista és Decebal A történelmi visszatekintésben a K. e. I. századig ment vissza Tóth Endre, amikor a Római Birodalomban vezető egyéniségek tűntek fel, és a hódítások után kialakult az a rendszer, hogy „a hét dombról” hogyan lehet eredményesen igazgatni az impériumot. Burebista Cesarnak a kortársa volt, és ő egyesítette az Erdély területén élő, a trák nyelvcsoporthoz tartozó népeket, létrehozva a dák királyságot. Az utána következő dák királyok közül néhánynak a neve ugyan ismert, de a sorsukról, életükről nem sokat lehet tudni. Körülbelül Augusztus uralkodásáig viszonylag békés időszak volt, de azért a dák-római kapcsolatokat végigkísérte az ellenséges viszony. Fordulat Domitianus császár idején következett be, amikor a dák törzsek élére egy rátermett vezér, Decebal került. A K. u. 80-as években, nem tudni miért, a rómaiaknak elegük lett abból, hogy a dákok betartanak nekik, és előbb egy sikertelen, majd 87-ben egy sikeres támadást indítottak ellenük. A leszámolás azonban néhány évig nem folytatódott, valószínűleg azért, mert nyugaton szintén háborúztak a rómaiak, 89-ben pedig belső válság tört ki Rómában. 101-ben, immár Traianus császár vezetése alatt indult ismét támadás Dacia ellen, de nem azzal a céllal, hogy provinciává tegyék, hanem azért, mert a birodalom nem tűrt meg semmilyen potenciális veszélyt jelentő államalakulatot a határvonalon. Sajnos nem maradtak fenn folyamatos történeti források a menetelésről és a harcokról, képi anyagként a Traianus oszlopán filmkockaszerűen kialakított domborművek mesélnek a háborús eseményekről nem pontosan, de azért nagyjából hitelesen. Két szakaszban zajlottak a harcok: 101-102-ben kisebb csaták árán a római hadsereg megszállta a dák királyságot, katonai táborok létesültek, fegyverszünetet kötöttek Deceballal, a dákok pedig visszavonultak a váraikba. Egy bizonytalan helyzetet követően végül az újabb háborús lobbi győzött Rómában: a rómaiak elfoglalták Sarmisegetuzat, a dák vezetők pedig öngyilkosok lettek a vár átadása előtt, vagy aki tudott, elmenekült. Decebal halálának körülményei vitatottak, az viszont biztos, hogy a diadalmenetbe nem tudták magukkal vinni a rómaiak. Dacia provincia A helyi viszonyok megismerése után 112-ben létrehozták Dacia provinciát, és megkezdődött a tartományokban ilyenkor szokásos munka, vagyis katonailag biztosították a területet és bevezették a polgári közigazgatást. Ezzel együtt a provincia élete első évtizedének alakulása eléggé „nyögvenyelősen” történt. Megalapították az első római várost: Colonia Ulpia Traianat, melyet szintén Sarmisegetuzának neveztek, mivel a meghódított területeken a rómaiak az őslakosok által használt neveket hagyták meg, vagy alakították át. Ezt követte Drobeta és Napoca, a 190-től 235-ig terjedő periódus pedig a provincia fellendülésének, virágkorának tekinthető. A 240-es évektől kezdve azonban bebizonyosodott, hogy Daciának a birodalomban katonai szerepe nincs, ezért megkezdődött a hadsereg kivonása, 271-ben pedig Aurelianus császár feladta a területet, arra a következtetésre jutva, hogy nem érdemes fenntartani, mert sokba kerül. Dák-román kontinuitás Tóth Endre arra hívta fel a figyelmet: a dák-román kontinuitás nem bizonyított történetileg vagy régészeti módon, és ugyanakkor nem lehet kimutatni a dákság fennmaradását Dacia területén, illetve a romanizálódásukat, vagyis hogy latinul beszéltek. Ehhez bizonyítani kellene azt is, hogy átvették a római kultúrát, a jobb használati tárgyakat és a viseletet, de erre utaló tárgyi emlékeket vagy leletanyagokat eddig nem találtak. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro, 2014. október 20.A hitnek az emberei voltakNagyvárad Szombaton a Püspöki Palotában Kultúra és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel új egyháztörténeti konferencia-sorozatot indított a váradi Római Katolikus Püspökség. A tizennégy éven keresztül zajlott, a Sapientia Varadiensis Alapítvány által 1999-ben kezdeményezett Nagyvárad tudós püspökei, jeles személyiségei rendezvény hagyományaira építve az elmúlt szombaton Kultúra és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel új egyháztörténeti konferencia-sorozatot indított útjára a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség azzal a céllal, hogy a helyi, országos és az egyetemes egyháztörténet megismerésének fontosságára hívja fel ismét a figyelmet. Az elmúlt közel másfél évtized szimpóziumaihoz képest ugyanakkor újdonságnak számít, hogy ezentúl az adott korszak szélesebb körű kontextusába helyezik egy-egy személyiség pályafutásának a bemutatását, így az érdeklődők arról is tudomást szerezhetnek, hogy miközben Váradon az adott időszakban a korabeli római katolikus főpásztor vezette az egyházmegyét, mi történt eközben Magyarországnak egy távolabb eső részében, vagy éppen Európa valamelyik, a történelem alakulásának szempontjából fontos szerepet játszó szegletében. Köszöntőjében Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: az illető személyiségek közös jellemzője, hogy valamennyien a hit emberei voltak, a szépet és a jót szolgálták, művelték a tudományokat és védelmezték, őrizték azokat az igazi értékeket, melyekre mi is alapozhatjuk a jövőnket. Születésének 200. évfordulójára való tekintettel idén Lipovnoki Lipovniczky István megyés püspök élete és munkássága volt a téma. A rendezvény bevezetőjeként az érdeklődők a Székesegyház kriptájában imádkoztak az egyházmegye elhunyt főpapjaiért, majd átvonultak a Püspöki Palota dísztermébe, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntött mindenkit. Arra hívta fel a figyelmet: azok a személyiségek, akikre emlékeznek fognak az elkövetkezendő években, vitathatatlan szerepet vállaltak egy keresztényebb, kulturáltabb és emberibb társadalom kialakításában, életükkel és munkásságukkal hozzájárultak nem csupán Magyarország, hanem Európa fejlődéséhez, dinamizálásához is. Dr. Fleisz János BINCISZ-elnök felidézte, hogy 1999-ben kezdeményezte a Sapientia Varadiensis Alapítvány a Nagyvárad tudós püspökei, jeles személyiségei rendezvényt, melynek hagyományaira épül a most indított eseményfüzér. Tizenöt év alatt 35 rangos meghívottjuk volt, 20 püspök életét és pályáját mutatták be, és két tanulmánykötetet is kiadtak. A rövid visszatekintés után az eddigi szervezőmunkát egy emlékéremmel köszönte meg Böcskei László. Felvezetőjében Lakatos- Balla Attila történész, a mostani esemény szervezője arra hívta fel a figyelmet: Lipovniczky István olyan püspök volt, akinek alkotásairól, szellemi és tárgyi hagyatékairól sokat beszélünk anélkül, hogy tisztában lennénk talán azzal, hogy ezek a nevéhez köthetőek. Kevesen tudják például azt, hogy a Püspöki Palota nagytermének díszíttetése a jelenlegi formában az ő megbízásából készült. Ezt Mons. Fodor József általános helynök is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy a kupolát kivéve a Bazilika addig fehér falainak a kifestése is Lipovniczkynek köszönhető, akárcsak a tetőzet és a tornyok rézborítása. Úgy fogalmazott: a megyés püspöknek különös affinitása volt ahhoz, hogy kikkel vegye körül magát, ő hívta például Váradra a későbbi kanonokokat, Rómer Flórist, a „magyar régészet atyját”, Bunyitay Vincét, a nagyváradi egyházmegye monográfusát, valamint Fraknói Vilmos történetírót. Kiállítás A 200 éve született főpap életét, illetve tevékenységét nem csupán expozékban méltatták, hanem kiállítást is szerveztek a témában, illetve egy brosúrát jelentettek meg. Lakatos- Balla Attila azt emelte ki, hogy a tárlat két gerincre épül: egyrészt látható a püspökség festészeti gyűjteményének néhány kiemelkedő alkotása, másfelől pedig megtekinthető miseruha készletének egy része, többek közt a 19. századi európai textilművészet kiemelkedő alkotásai közé sorolható arany- és selyemszál hímzéses ornátusa. „Lipovniczky István tudatosan törekedett egy minél gazdagabb egyházmegyei portrétár elkészítésére, saját, valamint püspökelődei, a főegyházmegyék érsekei és két pápa portréin kívül kanonokjai és az egyházmegye jelesebb papjainak arcképeit is megfestette. E munkára olyan jelentős festőket is felkért, mint Jakobey Károly, a Munkácsy Mihályt felfedező és ifjúkorában tanító Szamossy Elek, és a világhírű késő viktoriánus portréfestő, László Fülöp Elek”, nyomatékosította. A püspökről szóló hiánypótló kiadványt ismertető Csorba Sándor elmondta, hogy három nagy fejezetre tagolható: életrajzi adatok; az egyházmegye gazdasági helyzete és tevékenysége, valamint a káptalan és a püspöki udvar papsága, és ennek kulturális és művészeti mecenatúrája, ugyanis Lipovniczky több mint másfél évtizedes főpásztori működésének kulturális és művészeti téren elért eredményei páratlanok voltak Patachich Ádám egy évszázaddal korábbi mecénási tevékenysége óta. Eközben máshol Bárány Zsófia, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa a magyar politikai vitakultúra egyházi gyökereiről értekezett, dr. Zakar Péter, a szegedi Gál Ferenc Főiskola professzora Lipovniczky István komáromi apát-plébánosi tevékenységére tért ki az 1848-as forradalomban és szabadságharcban, Kontsek Ildikó, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatónője Simor János érsek, hercegprímás életéről tartott előadást, Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár főlevéltárosa pedig Haynald Lajos főpap életéről beszélt. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2015. október 14.Párbeszéd a múlttalÉrtékmegőrzést közvetítő tárlat Látványos eseményen vehettek részt mindazok, akik a hétvégén az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében megtekintették a Megújuló Épített Örökségünk című tárlatot, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Teleki László Alapítvány jóvoltából mutattak be. Az 1999–2006 közt lebonyolított műemlékvédelmi programot szemléltető tárlat anyaga ízelítőt ad a Kárpát-medencei háromszáz állagmegóvó beavatkozásról vagy restaurátori feltárásról, valamint a húsz teljes körű felújításról. Az 1,3 milliárd forint értékű anyaországi támogatás több esetben is olyan helyzetben próbálta menteni a menthetőt, amikor az utódállam közönye mellett a helyi közösség megszűnése súlyosbította az épület romlását – tudtuk meg a munkával megbízott szakemberektől. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a 15. alkalommal, és Erdélyben immár nyolcadszor látható anyag ezúttal utolsó állomásához érkezett, lezárva az 1999-től 2006-ig tartó programot. Bokor Tibor polgármester köszöntőbeszédében rámutatott: – Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nap mint nap egy olyan városban tevékenykedhetünk, amelynek épített öröksége jelentős, számunkra, természetesen, a legfontosabb. Néhány jellegzetessége egyedülálló a világon, ezt mi is tudjuk, büszkén dicsekszünk vele, ahol csak tehetjük. A polgármester gondolatait folytatva Csibi Krisztina, a Magyarság Ház igazgatója elmondta, bukovinai székelyként tizedmagával érkezett itteni honfitársaihoz, majd a kiállítás eszmeiségét ecsetelve annak történetét ismertette. Szakmai részről a Teleki László Alapítvány igazgatója, dr. Diószegi László beszélt, sajnálatát fejezve ki a műemlékvédelemmel kapcsolatos általános ismeretek hiányosságait illetően, amelynek következtében még akkor is veszteségek érhetik az épített örökséget, ha annak a létét nem fenyegeti a pénzhiány. Bejelentette: 2016-tól Rómer Flóris néven újból beindul a program, ezért várják a javaslatokat a felújításra érdemes műemlékekkel kapcsolatban. Kiss Loránd falkép- és Mihály Ferenc faanyag-restaurátor vetített képes előadásokban mutatták be a szakma szépségeit, az alkalmazott technikákat, valamint a műemlékmentés sikereit és határait, összefoglalva a tennivalók kifogyhatatlan tárházát. Kidomborították, a feladatok mértéke vidékenként változó: átívelnek a művészettörténeti feltáró munkától a másik végletig, a végleges enyészettel való szélmalomharcig, hiszen a műemlékek jelentős hányadánál a kisebbségbe szorult magyarok már nem tudják előteremteni a megfelelő erőforrásokat, vagy már át is adták helyüket más nemzetiségeknek, akik, ritka kivétellel, saját igényeikhez alakítják az épületeket, megszüntetve eredeti arculatukat. Több példát is felsoroltak, amikor már csak a romok konzerválását lehetett megoldani, ezért a fontossági sorrendet is ehhez igazítják. Megfogalmazásukban a restaurátor szakma a tudomány és a művészet olyan összekapcsolása, amely biztosítja a századokkal előttünk alkotó mesteremberekkel való párbeszédet. A november 11-ig látogatható kiállítást a Molnár Józsiás Általános Iskola zenész gyerekeinek és tanáruknak, Diaconu Mónikának az előadása tette ünnepélyesebbé. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 18.Nagyváradon mutatták be a Rómer Flóris TervetNagyváradon, egy konferencia keretében mutatta be Puskás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára a Rómer Flóris Tervet, amellyel Magyarország 2016-tól évi 200 millió forintot fordít a kárpát-medencei, határon túli épített kulturális örökség megőrzésére. A nagyváradi római katolikus püspökség által szervezett konferencián Rómer Flóris egykori nagyváradi kanonok, a magyar régészet „atyjának" munkásságát ismertették a terv névadója születésének 200. évfordulója alkalmából. A helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: a program célja megőrizni és megmenteni azokat a magyar kultúrához tartozó és az identitás megőrzése szempontjából fontos épületeket, szakrális és nem szakrális tereket, amelyeket a magyarság létrehozott az elmúlt több mint ezer év alatt a Kárpát-medencében. Rámutatott: az összeg csak töredékét képes megmenteni a létező sok értéknek, de a komoly tudományos előkészítő munka lehetővé teszi, hogy az évi 200 millió forint olyan épületek megóvását szolgálja, amelyek leginkább rászorulnak védelemre, és így a magyarországi támogatás megfelelően hasznosuljon. Közölte, hogy a Teleki László Alapítvány lesz a közreműködő szervezet, amely segíti a munka szakszerű lebonyolítását. Hangsúlyozta, nemcsak az odaítélésnél fontos az alapos előkészítés, hanem a kivitelezésnél is, mert az épületek nagy szakértelmet, sokszor különleges mesteremberi tudást igényelnek, ami folyamatos odafigyelést igényel. Az MTI kérdésére válaszolva elmondta: a pénz elosztásáról egyrészt pályázatok elbírálása útján döntenek. Várhatóan az év elején jelenik meg az első kiírás. Ugyanakkor a bíráló bizottság egyedi döntéseket is hoz majd – magyarázta a helyettes államtitkár, hiszen vannak olyan területek, amelyeken léteznek ugyan emlékeink, de nincsenek már olyan magyar közösségek, amelyek képesek elkészíteni egy pályázatot. A bizottság figyelmét szakértői testület hívja fel majd ezekre a műemlékekre. Emellett elkülönítenek egy úgynevezett vis major keretet is: amennyiben egy műemléket fenyegető természeti katasztrófa történik, a felújítását ebből el tudják végezni. Az elbírálási szempontok között elsődlegesként említette a műemléki-művészi értéket, például hogy egy épület a magyarság történelmében milyen szerepet játszott. Kiegyensúlyozottságra törekednek Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Délvidék között, emellett arra is odafigyelnek, hogy arányosság legyen a különböző felekezetek között – tette hozzá. Azokat az értékeket mentik, azok megóvására fordítanak forrásokat, amelyek valóban kiemelkedő szereppel rendelkeznek a magyar történelem és identitás szempontjából – mutatott rá a legfontosabb szempontra a helyettes államtitkár. Puskás Imre délután részt vett a Bihar megyei Síteren a helyi román kori, felújított református templom ünnepélyes átadásán. Mint mondta, a jelentős magyarországi hozzájárulással megújult templom jelképe lehet a Rómer Flóris Tervnek, hiszen a tudományos feldolgozás után derült csak ki, hogy valóban román kori templomról van szó, ezért a síteri terv jól kifejezi, milyen jelentős értékeket lehet megmenteni. Puskás Imre hangsúlyozta: Magyarország eddig is igyekezett fordítani költségvetési forrásokat kárpát-medencei értékmegőrző munkálatokra, de a Rómer Flóris Tervvel változik az anyagi források nagyságrendje és a „koncepcionális hozzáállás" is. MTI Erdély.ma 2015. október 18.A siteri templom restaurálás utáni átadásaHálaadó istentisztelet keretén belül került átadásra és megáldásra szombaton, 2015. október 17-én délután az Árpád-kori siteri templom. Sokak segítségének köszönhetően gyönyörködhetünk ismét a templom ritkaságba menő freskóiban. Esős, sáros, őszi idő jellemezte 2015. október 17-ét, amikor a délutáni órákban egy hálaadó istentisztelet keretében átadták a kívül-belül felújított, restaurált siteri Árpád-kori templomot, amelyet Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldott meg. A magyar kormány részéről jelen volt dr. Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár, Szabó Ödön az RMDSZ parlamenti képviselője, Emődi Tamás építész, a KREK műszaki előadója, Lángi József székesfehérvári restaurátor, Káldi Gyula, a Teleki László Alapítvány részéről, Farkas Zsolt, a KREK közigazgatási előadótanácsosa, Salánki Lóránt, a KREK gazdasági tanácsosa, Vitályos Barna, Hegyközcsatár község polgármestere, illetve alpolgármestere, Tóth Gyula, Dukrét Géza tanár, helytörténész, a környező települések református és római katolikus lelkipásztorai és presbiterei, siteri presbiterek, gyülekezeti tagok, más településekről érkezettek, magyarországi vendégek. Az istentiszteletet követően elsőként dr. Puskás Imre helyettes államtitkár szólt a jelenlevőkhöz. Bemutatta a magyar kormány által kezdeményezett és az Országgyűlés által elfogadott, a határon túli magyar vonatkozású épített kulturális örökség értékeinek feltárását, megóvását és megismertetését célzó Rómer Flóris Tervet. A terv megvalósítására 2018-ig évente 200 millió forint támogatást kell biztosítani a kulturális örökség védelméért felelős tárca költségvetésében határon túli épített örökség megóvása jogcímen. Szabó Ödön parlamenti képviselő felelevenítette azokat az emlékeket, amikor Gavrucza Nagy Emese tiszteletes asszony bekopogott Vitályos Barna polgármesterhez és együtt keresték meg, hogy közösen találjanak anyagi segítséget a leromlott állapotban lévő Árpád-kori siteri református templom felújításához. „Mi mindig segítettünk lehetőségeink szerint kisebb-nagyobb összegekkel nemzeti és kulturális örökségeink megmentése érdekében. (…) Egyházainkban is kialakult egy szakember gárda, akik mindent megtesznek műemlékeink védelmében. (…) Nagyon sok pályázatunk van, szakemberhiány nincs, a pályázat megírása nem okoz gondot. Ami sok esetben hiány, az az önrész, ami gondot okoz, ezért is megelégedéssel fogadtuk a magyar kormány által kezdeményezett és létrehozott Rómer Flóris Tervet. Együtt sok mindent elérhetünk, ez is olyan, mint egy fa, amely több irányból táplálkozik. (…) Úgy járunk elől jó példával, ha összefogva teszünk meg minden tőlünk telhetőt magyar nemzeti örökségünk védelmének érdekében” – mondta a képviselő. Káldi Gyula építész a Teleki Alapítvány részéről elsőként arról beszélt, hogy Rómer Flóris volt az, aki részletesen írja le a siteri templomban látottakat és tapasztaltakat, a falképekről, valamint Teleki Lászlóról, aki akár járhatott is Siterben. Elmondta, hogy amikor hallottak a siteri templomról összeállt egy csapat, amely eljött, és döntöttek arról, hogy anyagilag támogassák a kutatást, feltárást, restaurálást, hiszen az alapítvány célkitűzése még a viszonylag könnyen hozzáférhető külső támogatási forrás, amely kiemelkedő segítséget nyújtott közös kulturális örökségünk értékeinek összeírásához, megóvásához, méltó módon történő konzerválásához és bemutatásához. „Hangsúlyozzuk, hogy mindez a helyreállításokat előkészítő kutatási támogatásoknak és a szakirányú felügyeletet gyakorló Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Teleki Alapítvány munkatársainak köszönhetően a szakmai előírásoknak messzemenően eleget téve történt” – mondta az építész. A székesfehérvári restaurátor, Lángi József a siteri templomban tett látogatásának élményeit elevenítette fel. „Amikor először jártam itt 1997-ben ónos-jegeseső áztatta fel a templom környékét, alig tudtam néhány használható képet készíteni. A gondnok úr szomorúan, gondterhelten mutatta meg a belső teret is. Ami itt fogadott gondolkodóba ejtett, hogy mikor lesz ebből felújított templom. Lám, eljött az, amikor a mai napon itt állhatunk és gyönyörködhetünk a feltárt és restaurált falképekben” – emlékezett vissza a restaurátor. Önzetlen segítség Gavrucza Nagy Emese siteri lelkipásztor (aki tegnap tartotta a siteri gyülekezetbeli kijelentkező istentiszteletét, mától egy másik gyülekezetben fogja hirdetni Isten igéjét), megköszönte mindenkinek azt az önzetlen segítséget, amivel hozzájárultak, melléjük álltak és ott hagyták kezük nyomát a templomon, hogy „mi és majd az utókor is gyönyörködhessen a templom ritkaságba menő freskóiban”. A templom építéstörténete Emődi Tamás építésztől, a KREK műszaki előadójától megtudtuk, hogy a templom építésére vonatkozóan csupán a 18. századtól kezdődően vannak adatok. A 2002–2007 között végzett falkutatások és régészeti feltárás nyomán körvonalazódott a templom építéstörténete. Megállapíttatott, hogy korábban már állt itt egy a mainál kisebb, 12. századi, egyenes szentélyzáródású templom. A déli falban egy félköríves záródású ajtó került elő, mögüle a faltestben indult a lépcsőfeljáró a nyugati karzatra, melynek a lenyomatai ma is jól láthatók a déli falon. Az épület legérdekesebb része a hajó délkeleti sarkában előkerült oltárépítmény. Tóth Zsigmond erdon.ro 2015. november 7.Megújuló épített örökségünkA kétszáz éve született Rómer Flórisra (1815–1889), a magyar régészet atyjára emlékezett Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész annak az előadásnak a felvezetőjében, melyen S. Sebestyén József építész, műemlékvédő szakember Megújuló épített örökségünk a Kárpát-medencében címmel tartott kedden a Székely Nemzeti Múzeumban. A műemlékvédelem feladatairól szólva az előadó Rómertől idézett: „Minden erőnket arra kell fordítanunk, miszerint szép hazánk minden egyes vidékét kedvvel és szorgalommal átkutassuk, s így a legjelesebb műveket kiválasztva, megismertetve a jövő kornak, ha egyébként megóvni, fenntartani nem tudjuk, legalább rajzban és leírásban átadhassuk.” Máig érvényes gondolat. Sebestyén József vallja, az épített és tárgyi örökség emlékeit nem pusztán anyagi mivoltukban kell megőrizni, hanem együtt azzal a tudással, tálentummal, amely létrehozta. Egészséges nemzetekben, közösségekben e felismerés élteti a kulturális javak oltalmazásának igényét, s annak tudata, hogy az elődök által teremtett értékeknek nem kizárólagos birtokosai, hanem örökösei, meghatározott időre szóló használói s továbbörökítői. A védelem, a fenntartás ugyanis nem öncél. Az előadó ismertette a Magyarország és a határain túlra szakadt részek közötti műemlékvédelmi kapcsolatok negyedszázados múltját, kezdve azzal, hogy 1990 februárjában magyarországi szakemberek az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetésével Háromszékre látogattak, és helybeliekkel folytattak szakmai párbeszédet. A közel kétórás előadásban a teljes Kárpát-medencét felölelő együttműködésről volt szó. Beszámolónkban Erdélyre, főleg Háromszékre összpontosítunk. 1997-ben indította az első Orbán-kormány azt a programot, mely a határon túli műemlékek védelmét tűzte ki céljául. Sajnálatos módon ezt szűk tíz év múltán megszüntették. Az eltelt időszakban elért megvalósítások sorából kiemelkedő a gelencei Szent Imre műemlék templom teljes helyreállítása, a sepsikilyéni unitárius templom helyreállítása, melynél néhai Máté László építésznek köszönhetően a déli bejáratot rekonstruálták. Háromszéken túllépve értékes a mikházi ferences templom helyreállítása, ám a legfőbb munkálat a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház restaurálása, hisz ez az a templom, amely nagymértékben megőrizte középkori állapotát. Elsősorban egyházi épületeket mentettek, mivel adott volt a szerződő fél. Ezen túlmenően a világi építészeti emlékek közül sikerült az altorjai Apor-kastély részleges, a marosillyei Vörös-bástya, Bethlen Gábor szülőháza teljes helyreállítása. Sebestyén József a két éve megjelent Közös tér – Közös örökség című könyvében összegezte az említett program alatt elvégzett felméréseket, műemlékvédelmi tevékenységeket. Az anyagból vándorkiállítás is született, melyet bemutattak Sepsiszentgyörgyön, de eljutott Brüsszelbe, Kanadába, az Egyesült Államokba is. A magyar kormány által nyújtott támogatások célja segíteni a megelőző örökségvédelmet, mely során felkutatják, összeírják és nyilvántartásba veszik azokat az épületeket, amelyek értéküknél fogva vagy állapotuk miatt sürgős beavatkozást igényeltek, de készültek állagmegóvási és helyreállítási tervek is. Ezenkívül a dokumentáló munkák nyomán feltárt ismeretanyag az operatív műemlékvédelmi tevékenység eredményeivel együtt történő közzététele volt a cél. A Országgyűlés nemrég határozatot hozott arról, hogy 2016-tól évi 200 millió forintot fordít a határon túli épített kulturális örökség megőrzésére. A program – melynek célja megmenteni azokat a magyar kultúrához tartozó és az identitás megőrzése szempontjából fontos épületeket, szakrális és nem szakrális tereket – a Rómer Flóris Terv nevet viseli. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 9.A magyar kormány újból segít: műemlékvédelmi program indulNovember 3-án a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, másnap Kézdivásárhelyen, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban Sebestyén József magyarországi építész és műemlékvédő szakember Megújuló épített örökségünk a Kárpát-medencében címmel tartott vetített képes előadást. Az anyaországi vendég Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész bencés tanár, akadémikus, nagyváradi kanonok alakjának, valamint tevékenységének felidézésével indította nagy ívű és adatok sokaságát felsorakoztató előadását. Erre két oka is volt, hiszen születésének 200. évfordulója alkalmából a 2015-ös esztendőt Rómer-emlékévnek nyilvánították, ugyanakkor folyó év augusztus 7-i, 1549-es számot viselő határozatával Magyarország kormánya elindította a róla elnevezett tervet. Ezáltal a jelenlegi határokon kívül eső magyar vonatkozású épített örökség feltárása, megóvása és megismertetése érdekében szeretnének újabb lépéseket tenni, és 2016–2018 között évi 200 millió forintot fordítanak a megvalósítására. Nem véletlenül adták a programnak a tudós pap nevét, ugyanis személyében a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtőjét tisztelhetjük. Jövőbe mutató és cselekedeteit meghatározó gondolkodásmódját alábbi mondata is hűen tükrözi: „minden erőnket arra kell fordítanunk, miszerint szép hazánk minden egyes vidékét kedvvel és szorgalommal átkutassuk, s így a legjelesebb műveket kiválasztva, megismertetve a jövő kornak, ha egyébként megóvni, fenntartani nem tudjuk, legalább rajzban és leírásban átadhassuk.” Persze, nem ez volt az első olyan program, melyet a magyar kormány a határon túli magyar műemlék épületek megmentése érdekében indított, ugyanis a Nemzeti Örökség Program néven már 1998-ban meghirdetett, és 1999-ben gyakorlatba is ültetett egy hasonlót. Akkor a támogatások elsősorban a preventív örökségvédelem, vagyis az épített örökség felkutatására, összeírására és nyilvántartásba vételére, az állagmegóvási, felújítási és helyreállítási munkálatokra és a kutatás során feltáruló ismeretanyag közzétételére – a műemlékvédelem terén elért eredményekkel együtt – irányultak. A 2007-ig működő, és akkor sajnálatos módon leállított program hozadékát pedig nem csak eddig pusztuló és ismeretlen építészeti értékek megmentése és ismertetése képezte, hanem a különböző intézmények, valamint szakemberek között létrejött, és a határokon átívelő kapcsolatrendszer, illetve szoros együttműködés is. Előadása végén Sebestyén hosszasan sorolta mindazon műemlék épületeket, melyeket az említett program segítségével Kárpát-medence-szerte sikerült az enyészet karmaiból kiragadni. Háromszéken az Árpád-korban épített gelencei római katolikus templom, a miklósvári Kálnoky-kastély, az altorjai Apor-kastély, valamint a sepsikilyéni unitárius templom is ebben a szerencsében részesült. A műemlékvédő abban reménykedik, hogy az újabb lehetőség még több értékes építészeti hagyaték állagának a feljavítását és konzerválását fogja biztosítani. Bedő Zoltán Székely Hírmondó Erdély.ma 2016. június 4.Megújult az Árpád-kori templomÚjra régi fényében ragyog a Bihar megyei Fugyi református temploma, a Kárpát-medencei örökségvédelmi program keretében felújított istenházát múlt vasárnap adták át. A Partium egyik legjelentősebb műemlékeként számon tartott templom felújítását a magyar kormány közel nyolcmillió forinttal (mintegy 25 ezer euró) támogatta. A vasárnapi ünnepi istentiszteleten – amelyen a templom fennállásának 780. évfordulóját is ünnepelték – Mikló Ferenc esperes hirdette az igét, a hálaadás fontosságát hangsúlyozva. Mint rámutatott, a fugyi református gyülekezetnek van, amiért hálát adnia. Szilágyi Péter, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára az épített örökség ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett, hogy a Fidesz-kormányok által indított műemlékvédelmi program keretében több száz templom menekült meg a pusztulástól szerte a Kárpát-medencében. Diószegi László, a felújítás szakmai felügyeletét ellátó Teleki László Alapítvány igazgatója a magyar épített örökség restaurálását és ápolását lehetővé tevő Rómer Flóris Tervet ismertette. Rámutatott, hogy az ennek keretében felújított fugyi református istenháza megújulása elsősorban a helyi közösség érdeme, amely ragaszkodik az istenházához, igényelte rendbetételét. A meghívottakat Zsigmond Attila helyi lelkipásztor köszöntötte, majd Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő és Ioan Pop, Fugyivásárhely polgármestere mondott beszédet, utóbbi román és magyar nyelven egyaránt. Az istentiszteletet követően a templomkertben emlékoszlopot állítottak a templom 780 éves fennállása alkalmából, amelyen a Villa Fudy 1236–2016 felirat olvasható. A fugyi református templom Bihar megye és egyben a Sebes-Körös völgyének egyik legjelentősebb középkori temploma. A 13. században épült istenháza hajóját támpillérek nélkül, négyszögű faragott kövekből húzták fel, déli oldalán alig egy méter magasan, rézsűs bélletű résablakok találhatók. A 15. században a hajót nyugat felé bővítették és új szentélyt építettek. Az istenházáról az 1990-es évek első felében végzett tatarozás során derült ki, hogy hajója román kori, poligonális záródású szentélye pedig gótikus. A középkori falmaradványokat a 2007-ben végzett falkutatás során tárták fel. Az északi falon több freskótöredék és két, 18. századi templomjavítási felirat bukkant elő, a déli szentélyfalban feltárták a befalazott csúcsíves szentségtartót és egy szegmensíves ülőfülkét, ezekkel átellenben a szentély északi oldalához csatlakozó, időközben lebontott sekrestye szegmensíves ajtónyílását. Ugyanakkor bontották ki a szentélyablakok eredeti, félköríves záródását is. A belső falakat 2009-ben restaurálták, ekkor lecserélték a nyílászárókat is, és a korábbi síkmennyezet helyére új, kazettás mennyezet készült.A külső homlokzatokat, a torony és a szentély külső falait részlegesen 2014-ben állították helyre, és új fedélszéket kapott az épület. 2015-ben elkészült a hajó homlokzatának és a kváderkő falazatoknak a helyreállítása, kiegészítése és a kőrestaurátori munkálatok is befejeződtek. A Teleki László Alapítvány által felügyelt, a nagyváradi Restitutor Pro tervezőműhely által készített műemlék-helyreállítási terv alapján végzett munkálatokat a Frudalma Kft. kivitelezte Emődi Tamás építészmérnök irányítása alatt. A fugyi templom felújítását a magyar kormány összesen 7.750.000 forinttal támogatta. Krónika (Kolozsvár) 2016. június 8.Nagyvárad mindig talpra álltKedd délután ezúttal a várban tartották szokásos havi gyűlésüket a Nobilitas Egyesület tagjai. Dr. Fleisz János történész és Mihálka Nándor régész tartottak vetített képes előadásokat. A vár volt katonai adminisztrációs épületének (I) konferenciatermében megjelenteket Fodor József általános helynök, a Nobilitas Egyesület elnöke köszöntötte. Ezután dr. Fleisz János történész tartott expozét Nagyvárad átalakulása címmel, valamivel több mint 30 percben foglalva össze 934 év történetét. Arra hívta fel a figyelmet: három pilléren alapszik Várad megalakulása: minden a várral kezdődött, majd 1082 végén folytatódott a monostor, illetve a káptalan Szent László általi megalapításával, hogy aztán az erődítmény és az egyházi központ körül létrejöjjön maga a település. Váradról tehát elmondható, hogy sohasem volt agrártelepülés, vagy a klasszikus értelemben vett falu, de a szabad királyi város rangot se nyerte el, bár próbálkozott ezzel. Azzal büszkélkedhetett viszont, hogy püspöki város, 1870-ben pedig törvényhatósági jogú városnak nyilvánították, ami tulajdonképpen a mai municípiumnak felel meg. A több mint kilenc évszázados történelme során többször pusztulás fenyegette, vagy leáldozóban volt a csillaga, de mindig sikerült talpra állnia, újjászületnie, fejlődnie, így bízhatunk abban, hogy majdan ismét sikeres lesz, régi fényében fog tündökölni. Az első felfutása Szent Lászlónak köszönhető, amikor egyházi, vallási, politikai központ volt. A középkorban a magyar Compostelaként emlegették, az első pusztulását 1241 körül élte át, amikor a tatárjárásnak nevezett mongolinvázió következtében a lakosság több mint fele meghalt. De volt újrakezdés, így Vitéz János idején az európai humanizmus egyik legjelentősebb centrumává vált. Másik változásra 1557-ben került sor, amikor a protestánsok uralták a várost, majd az 1660-1692 közötti török-oszmán pasaságnak lettek mélyreható eredményei. Jött azonban az újabb felemelkedés a barokk korszakban. A 19. században, 1850-ben egyesült a négy városrész felsőbb, Habsburg utasításra, illetve Nagyvárad tartományközpont is lett. Rendkívül sikeresnek mondható a dualizmus korszaka, főleg az 1890-1915 közötti 25 év. A hányatott történet 1920-1940 között folytatódott, 1944 áprilisában egy elszegényedett, lepusztult várost találtak a bevonuló szovjet-román katonák. Ezután a szocializmus évtizedei, majd a rendszerváltozás írtak újabb fejezeteket Várad hányatott sorsú történelmébe. A Székesegyház Mihálka Nándor történész a váradi középkori székesegyház területén zajlott régészeti kutatásokról beszélt, arra is kitérve, hogy az 1619-1629 között épült Fejedelmi Palota építtetői Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek voltak, a kivitelező pedig Giacomo Resti észak-itáliai építész. A Szűz Máriának szentelt első székesegyházat Szent László alapította, és 1092-ben lett a váradi püspökség főszékesegyháza. 1115 körül ide temették el Szent Lászlót, itt találhatóak II. András és IV. (Kun) László királyok feltételezett temetkezési helyei, és itt nyugszik Luxemburgi Zsigmond is. Báthori András püspöksége idején átépítették, 1557 után Báthory István fejedelem elrendelte, hogy ágyútornyot kell építeni a szentélyben, Bethlen Gábor pedig azt adta ki ukáznak, hogy 1621-ig a teljes székesegyházat el kell bontani. Az első „ásatások” 1755-ben történtek, majd valódi régészeti kutatások Henszlmann Imre és Rómer Flóris (1881-1884), valamint Gyalókay Jenő (1911-1912) vezetésével folytak. Az egykori székesegyház területén aztán a közelmúltban 2012-2015 között zajlottak kutatások, melyek folytatást igényelnek. Az előadások után a jelenlevők Jakabffy László műemlékvédő irányításával megtekintették a mostani vártemplomot. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2016. június 24.Magyar kormánytámogatásMagyar kormánytámogatással, a határon túli magyar épített kulturális örökség megóvását szolgáló Rómer Flóris Terv vis maior keretéből állítják helyre Kutyfalva református templomának viharban megrongálódott tornyát – jelentette be tegnapi helyszíni szemléjén Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár. A Krónika értesülései szerint Lukács Vilmos István kutyfalvi református lelkész igencsak meglepődött, amikor a vasárnapi viharban megrongálódott műemlék templom támogatására közzétett segélykérést nemcsak Erdélyben, de a határokon túl is meghallották. A híradást követő napon már a magyar kormány részéről is megkeresték, felajánlva a segítséget, tegnap pedig Puskás Imre és anyaországi szakemberek is Kutyfalvára látogattak, hogy felmérjék a megrongált templom állapotát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 27.Magyarországi támogatás a kutyfalvi egyházközségnekMűemlékmentő léleképítők Csütörtökön Maros megyébe látogatott a Magyar Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkárságának küldöttsége. A látogatás kiemelt célja anyagi támogatást nyújtani a megyén vasárnap este végigsöprő tornádószerű vihar nyomán a toronyrész nélkül maradt kutyfalvi református templom tornyának újjáépítéséhez. A 15. században épült gótikus templom kiemelt jelentőségű műemlék, amelynek középkori jegyei mindmáig fennmaradtak. A 2008-ban felújított templomot a június harmadik vasárnapján a megyén végigsöprő vihar súlyosan megrongálta, a toronysisak lezuhant, az épület beázott. A magyarországi kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár a Rómer Flóris Terv vis maior keretéből azonnali segítséget javasolt a kutyfalvi református templom számára. Amint Puskás Imre, a miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára elmondta, a külhoni magyar vonatkozású épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére elindított program 200 millió forintos éves keretének felosztása részben egyedi döntés, részben nyílt felhívás alapján történik, de rendelkezésre áll egy kisebb keret is, amely a műemlék épületeket ért hasonló jellegű természeti katasztrófák esetén teszi lehetővé az azonnali beavatkozást. A Rómer Flóris Terv a Kárpát-medence épített örökségének megóvását szolgálja, a magyar kormány tavaly indította el, gazdája a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkársága. A program – melynek lebonyolítását a Teleki László Alapítvány segíti – célja a magyar épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére irányul. "A legnagyobb közösség, amelyhez tartozunk, és amely identitásunk talapzata, a magyar nemzet. Ez a nemzet azonban nemcsak magyarországi, hanem Kárpát- medencei. Nem dönthetünk úgy, hogy gondoskodjon ezekről a műemlékekről az illető állam, amelynek a területén ma találhatóak. Hiszen ami nekünk a lelkünk egy mozaikja, az másnak legfeljebb csak művészettörténeti érdekesség. Azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy a helyi közösségek kötelessége óvni értékeiket, mert ehhez gyakran már nem csak az anyagi erő, de a közösség is hiányzik. A magyar kormány elhatározása, hogy egy- egy helyszínen néhány millió forintos támogatásból megőrizzük a jövőnek évszázados értékeinket. Meggyőződésünk, hogy aki követ ment, az lelket épít" – hangsúlyozta a kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár. (Rómer Flóris Ferenc, a program névadója 1815–1889 között élt. Régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok, a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője, a magyar régészet atyja.) Ideiglenes védőtető a toronyra Puskás Imre helyettes államtitkár, illetve a helyszíni terepszemle és a kárfelmérést végző budapesti és a kolozsvári püspökségről érkezett szakemberek egybehangzó véleménye az volt, hogy egyelőre gyors beavatkozásra van szükség a toronysisak nélkül maradt épület állagmegóvása érdekében. Fontos, hogy az elkövetkező hetekben ideiglenes védőtető kerüljön a torony fölé – amelynek elkészítési költségeit egymillió forintra becsülik – , a tervezést követően pedig a végleges toronysisaknak az elkészítésére, illetve a teljes épület felújítására is sor kerülhet, hangzott el a helyszínen. Ugyanakkor a magyar kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár elképzelhetőnek tartja a templom művészettörténeti felmérését is, amely révén új értékeket tárhatnak fel. Amint kérdésünkre kifejtette, a Rómer Flóris Terv célja kis közösségeket kiszolgáló műemlék épületek, templomok felújítási költségeinek a felvállalása, ezért a magántulajdonban lévő kastélyok, udvarházak felújítását nem tudják felvállalni. A döntések előkészítését a program bírálóbizottsága támogatja, amelynek elnöke dr. Puskás Imre, akitől azt is megtudtuk, hogy az idén Erdélyben harmincnál több műemlék templom állagmegóvásához nyújt anyagi támogatást a magyar kormány. A programról bővebben a www.romerterv.hu honlapon lehet tájékozódni. Célszerű a teljes felújítás Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki tanácsosa kifejtette, elsősorban egy védőtető felállítása a fontos – az esőzések okozta beázások megakadályozására – mindaddig, amíg elkészül a terv, a teljes dokumentációt és a felújítási engedélyeket megkapják. A szakember szerint a templomhajó belső cementpadlózatának felbontása és szakszerű felújítása is időszerű volna. Több tízezer euró lehet a kár, amelynek egy részét a biztosítónak fedeznie kell. Az Erdélyi Református Egyházkerület összes temploma ugyanis egységes csomagként biztosítással rendelkezik hasonló természeti csapásokra is – mondta el felvetésünkre a szakember. Lukács Vilmos István református lelkész megköszönte a magyar kormány segítségét, amelyet a Facebook közösségi oldalon közzétett felhívásra való gyors reagálás eredményének tulajdonított, és hangsúlyozta, hogy az anyagi segítségen túl a kutyfalvi református közösség számára rendkívül fontos, hogy a bajban sokan együtt éreznek velük. Közösségi összefogás A község polgármestere is megköszönte Puskás Imre helyettes államtitkárnak a magyar kormány által nyújtott támogatást, amely révén a református templom tornyának a helyreállítása megvalósulhat, ugyanakkor a magyar küldöttséget az engedélyeztetések felgyorsításáról biztosította. Kérdésünkre Suta Ilie polgármester elmondta, hogy a két legérintettebb településen, Marosdátoson hét, Kutyfalván pedig öt családi házat kell teljesen vagy részlegesen újjáépíteni. Lakóikat rokonok, ismerősök fogadták be, remélhetőleg sikerül sorsukról is gondoskodni. Egyelőre a Rotary Club Maris ajánlotta fel négy családi ház újjáépítésének a teljes finanszírozását. A magasfeszültségű villanyoszlopok kidöntése nyomán a környékbeli települések lakossága vasárnap estétől áramszolgáltatás nélkül maradt, ezt hétfőn éjjel a három nagy teljesítményű generátorral 70%-ban sikerült orvosolni. Amint kérdésünkre kifejtette, a kárfelmérést Marosdátoson kezdték, ahol a kutyfalvinál is súlyosabb károk keletkeztek, négy napon belül összesíteniük kell és e hónap 29-éig a kormányhivatalba továbbítani, ahol a katasztrófa sújtotta övezet gyorssegélyezésének mértékéről döntenek. A termőföldeken keletkezett károkat a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szakemberei mérik fel, a területalapú támogatások károsult igénylői számára elengedhetetlen az önkormányzat által kiállított igazolás, illetve a Megyei Vészhelyzeti Felügyelőség által láttamozott helyszínelési jegyzőkönyv. Csütörtöki terepszemlénk során meggyőződhettünk arról, hogy az elmúlt három nap alatt a tulajdonosok ingatlanaik nagy részét újrafedték, mint elmondták, saját költségen vásároltak tetőcserepet vagy melléképületeikről helyeztek át ideiglenesen ép darabokat a lakóházaik tetőzetére. Azonban még akadt olyan családi ház, amelyen nyoma sincs a kárelhárításnak, nem tudni, tulajdonosai hol tartózkodnak. Szer Pálosy Piroska Népújság (Marosvásárhely) 2016. június 28.Magyarországi vis maior alapból épül a védőtető a viharverte kutyfalvi templomraMár épül a védőtető a Maros megyei Kutyfalva gótikus templomának tornyára, amely egy viharban rongálódott meg - mondta el Puskás Imre magyar kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár az M1 aktuális csatornán kedden. A határon túli magyar épített kulturális örökség megóvását szolgáló Rómer Flóris-terv vis maior keretéből állítják helyre a 15. században épült gótikus templomot, mely kiemelt jelentőségű műemléknek számít, középkori részletei a mai napig megvannak. A templom súlyosan megrongálódott a június 19-i viharban, az épület teljesen beázott, a torony szerkezete védtelenné vált, ezért gyors beavatkozásra volt szükség. "Láttam a felvételeket, melyek azt mutatják, hogy a védőtető épül, sőt talán már el is készült. Az volt a legfontosabb, hogy megakadályozzuk, hogy az esőzések óriási pusztítást tegyenek az épületben" - mondta Puskás Imre. A Rómer Flóris-program része az értékek feltárása is, tehát lehetséges, hogy a templom tüzetesebb átvizsgálásával újabb fontos részletek kerülnek elő - tette hozzá a helyettes államtitkár. A keret elosztásáról elmondta, hogy egyrészt készítettek már egy listát a megóvandó műemlékekről, ez 53 helyszínt tartalmaz, másrészt pályázatot írtak ki, a határidő lejártáig erre 90 jelentkezés érkezett, a következő hetekben bírálják el őket. Mint felidézte, a Rómer Flóris-tervet a magyar kormány 2015 októberében indította el, gazdája a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkársága. A terv lebonyolítását a Teleki László Alapítvány segíti, a döntések előkészítését a terv bíráló bizottsága támogatja, amelynek elnöke Puskás Imre. A külhoni magyar vonatkozású épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére elindított program évi 200 millió forintos kerete mellett rendelkezésre áll egy négymillió forintos vis maior keret is, ebből nyílt lehetőség a súlyos viharkárt szenvedett műemlék templom megmentésére. Közben megkezdődik az új toronysisak tervezése, majd 2017 elején az újjáépítése - mondta a helyettes államtitkár. A Rómer Flóris-terv nemrégiben meghozott idei egyedi döntésének köszönhetően több mint félszáz helyszínen valósul meg értékmentés, 117 millió forint támogatásból. Az egyedi döntések körében egyebek között 5 millió forint jut a kiszsolnai evangélikus templom állagmegóvására, a templom kiemelkedő jelentőségű freskóinak megóvására, 2,7 millió forint az énlakai, 15. századi, unitárius templom festett famennyezetének restaurálására, továbbá 7 millió forint támogatásból valósulhat meg a kárpátaljai Tiszabökény görög katolikus templomának tartószerkezeti megerősítése és homlokzat-helyreállításának első üteme is. (MTI) transindex.ro 2017. április 6.Ellenzék vagy ellenség?A magyar Helsinki Bizottság feljelentést tett, mivel a határőrök állítólag embertelen bánásmóddal fogadják a Szerbia felől érkező migránsokat. Március 15-én a szólásszabadság érdekében tüntetve az Együtt aktivistái és szimpatizánsai megpróbálták akadályozni, hogy a nemzet miniszterelnöke elmondhassa ünnepi beszédét. A Momentum Mozgalmat pártolók aláírásgyűjtéssel lehetetlenítették el a magyar olimpiai pályázatot, és szertefoszlatták sok ezer magyar álmát. Csak az elmúlt néhány hét történéseit sorolom, de folytatni lehet azzal, hogy ugyanez a társaság – egy tőről metszették ugyanis őket – korábban bezárta az Álmok álmodói–világraszóló magyarok című valóban világraszóló kiállítást, vagy megakadályozta azt, hogy Budapest világkiállítást rendezzen. És a sornak természetesen koránt sincs vége. A magát magyar ellenzéknek nevező ballib társaság mindent megtesz annak érdekében, hogy ami jó, az ne sikerüljön. Bosszankodik mások sikerén, irigy a megvalósításokra és frusztrált saját eredménytelensége miatt. Ezért azt az elvet követi, hogy minél rosszabb, annál jobb. Ez a társaság semmit nem tart szentnek, a nemzet fogalmát legkevésbé. Bár sokszor éppen annak nevében (?) lép fel. Ellenzék ez? Nem. Sokkal inkább ellenség. A magyar nép ellensége, amely minden közös, nemzeti ügyet, megvalósítást, jövőbeli tervet el akar lehetetleníteni. Talán nincs is olyan ország, ahol egy ehhez hasonló társaság mindig saját országa és népe ellen lépjen fel. Nos, a magyarországi ballibek éppen ilyenek. Nem érdekelte őket az sem, hogy a világkiállítással a figyelem a magyar fővárosra terelődött volna. Az sem, hogy az Álmok álmodói a magyar találékonyságot, innovációt népszerűsítette a világban. Az sem fáj nekik – sőt, kimondottan örülnek –, hogy évek óta tönkreteszik a magyar nemzet ünnepeit. Mint ahogy az sem érdekli, hogy Kárpát-medencei milliók álmát hiúsították meg az olimpiai pályázat megfúrásával. Állítólag anyagi megterhelést jelentett volna Budapest és az ország költségvetésére nézve. Talán. De ne felejtsük, Barcelona épp az 1992-es olimpia miatt került fel a modern világ térképére, és az elmúlt 25 évben az akkor megvalósult beruházásoknak köszönhetően Európa egyik leglátogatottabb és legdinamikusabban fejlődő régiója lett. Mint ahogy a 2012-es – amúgy elég gyengére sikerült – lengyelországi futball-Eb is már érezteti jótékony hatásait nemcsak a sportban, hanem a gazdaságban is – állítják lengyel szakemberek. Mindebben egy dolog mégis örvendetes. Ilyen hozzáállással ez a társaság csak azt érheti el, hogy egyre kevesebben fognak rá szavazni. Ha az a feltétele örökös ellenzékben maradásuknak, hogy Magyarország ne rendezhessen olimpiát, ám legyen. Inkább ne legyenek ötkarikás játékok a Kárpát-medencében, csak ne kerüljön az ország élére a magyar nemzetet feltörekedni gátló percemberkék siserahada. És hogy miért jó nekünk, határon innen élőknek az, hogy nemzetben gondolkodó kormánya maradjon Magyarországnak? A magyarázat egyszerű. Minél erősebb az anyaország, annál hatékonyabbak tudunk lenni, annál nagyobb védelmet és segítséget kaphatunk. Ne feledjük, a Nyugatra szakadt vagy a Kárpát-medencében élők számára a magyar kormány megannyi programot (Rómer Flóris-terv, Mikes Kelemen-terv, Kőrösi Csoma-program, Petőfi-program, hogy csak néhányat említsünk) dolgozott ki és léptetett életbe, amelyekkel az elszakadt területeken élő magyarokat próbálja segíteni. A szimbolikus gesztusokról, mint például a magyar állampolgárság (bár az nem csak az) ne is beszéljünk. Emlékezhetünk, amikor a mai ballib ellenzék volt hatalmon, milyen „szimbolikus” kampányt folytatott a december 5-i népszavazás alkalmával. Mi az ilyen gesztusokból nem kérünk. Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. április 19.A politika nem egyértelműen műemlékbarát, a társadalom egyre inkábbSzakemberekre, anyagi keretre, politikai akaratra és társadalmi igényre is szükség van ahhoz, hogy hatékony műemlékvédelemről beszélhessünk, de még így is közbeléphetnek olyan gazdasági érdekek, amelyek ellen egyik szereplő sem tud mit tenni – derült ki a Műemlékvédelmi Világnapon szervezett, fotókiállítással egybekötött kerekasztal-beszélgetésen Kolozsváron. A találkozót az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete és a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezte a Reményik Sándor Galériában, a meghívottak Máté János Mű (vagy már csak) emlék című fotókiállításának környezetében beszélgettek. Oláh Emese először köszönthette a résztvevőket Kolozsvár alpolgármestereként, beszédében kiemelte: Máté János száz fotója által is archivált műemlékek nemcsak épített örökségünk részét képezik, hanem évszázados történelmi események tanúi is. A kiállítás „emlékeztet, és mellbevágóan figyelmeztet erre a soha el nem múló kötelességre”, miszerint megőrizni, ápolni, helyreállítani kell, nem pedig elveszni hagyni ezeket a szimbólumokat, mondta. Hozzátette, rengeteg munka van még a műemlékvédelem terén. Köszönetet mondott az Örökségünk őrei – Fogadj öröke egy műemléket mozgalomnak, amely az alpolgármester szerint azt mutatja, hogy a résztvevő iskolák, pedagógusok, szakemberek, civil szervezetek elsődleges feladatuknak tekintették az épített örökség megóvását. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke felszólalásában úgy fogalmazott: Románia nagyvonalúan bánik a műemlékeivel. „De mi nem így gondolkodunk”, hangsúlyozta, hiszen a műemlékek a műveltségünk, kultúránk, identitásunk részét képezi. „Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit sajnos ezek a képek tükröznek, hogy az enyészetnek engedjük át pusztuló műemlékeinket” – mondta. Felelősséget kell vállalni, hiszen a püspök szerint fontos tudatosítani, hogy ezek az épületek a jövő generáció tulajdonai. Dr. Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök tájékoztatott: a rendszerváltás után megpróbált a romániai műemlékvédelem talpra állni, de a teljes talpra állás a mai napig nem sikerült. 1977-ben ugyanis Ceaușescu megszüntette az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt, szélnek eresztette az ott tevékenykedő szakmai csoportot. „Onnantól kezdve azt láttuk, hogy városrészek, városképek pusztulnak”, magyarázta a szakmérnök, a kastélyok, kúriák és az ezeket létrehozó társadalmi osztály, a történeti városkép, a népépítészet mind feketelistára került a diktatúra idején. Szakértelem – anyagi keret – politikai akarat – társadalmi igény A műemlékvédelem többsíkú tevékenység, hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. Eredmény akkor érhető el, ha vannak szakemberek, anyagi erőforrások, ha van politikai akarat és társadalmi igény, ami a műemlékvédelem esetében nélkülözhetetlen. Furu szerint ez a képlet ma a következőképpen írható le: az anyagi, gazdasági oldal elsétál a téma mellett, a politikai akarat nem egyértelműen műemlékbarát, viszont a társadalmi igény ébredezik, főleg a fiatal generáció esetében. Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója folytatta a szakmérnök gondolatát: jelenleg azt látja, hogy a bukaresti műemlékvédelmi hivatalban lelkes csapat dolgozik, de a kezük kötve van, a politika nem engedi őket tevékenykedni, pedig lenne rá anyagi keret. A kormányváltás előtti hat hónapban viszont volt mozgolódás a művelődési minisztériumban, elmondása szerint lehetett a tisztségviselőkkel beszélgetni, egyeztetni, ami nagy segítséget jelentett például az EU-s pályázatokban, de az utóbbi időben „sajnos a mélypontok győznek” – fogalmazott Maksay. A fiatalokat érdekli a műemlékvédelem Gál Zsófia művészettörténész ennél pozitívabb tapasztalatokat osztott meg a hallgatósággal. A Korzo műemlékvédelmi egyesület képviselőjeként azt látja, hogy a gyerekek és fiatalok körében határozottan magas az érdeklődés a műemlékvédelem iránt, nagyon pozitív visszajelzéseket, támogató megjegyzéseket szoktak kapni. „A tevékenységek végén nem egyszer ragyogó szemeket látok” – mondta, ami szerinte bizakodásra ad okot. Tevékenységeikkel, városnéző sétáikkal segíteni akarják az épített örökség iránti kötődés kialakítását, tette hozzá. Lehetetlen minden épületet megmenteni Dr. Furu Árpád továbbá arról beszélt, hogy a műemlékvédelem esetében azt is el kell ismerni, hogy lehetetlen minden épületet megmenteni. Kérdés azonban, hogy hogyan történik a szelekció. „Ez mindig nagy dilemma, szakmai, társadalmi szempontból is” – magyarázta. A szakma általában prioritási listákat állít össze, viszont az épületeknek használati értékük van, ezeket pedig össze kell egyeztetni a társadalmi igénnyel. Tulajdonképpen erről szól a kulturális örökség fogalma, amely a közösség értékrendszerére alapozva méri fel az épületek fontosságát – fogalmazott. Az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó épületekről Maksay Ádám elmondta: a 600 épületből 300 műemlék jellegű, amelyből legalább százat a pusztuló templomok közé soroltak – például azokat, ahol a gyülekezet 100 fő alatt van, hiszen ez azt jelenti, hogy nincs anyagi háttér egy felújítás megkezdéséhez. Az egyházkerület ma egy 15 templomot tartalmazó lista alapján fejti ki tevékenységét a műemlékvédelem terén. Egyértelmű törvényekre van szükség „Egy olyan országban élünk, ahol az építkezéssel kapcsolatos törvénykezés, engedélyeztetés hihetetlenül szövevényes és bonyolult. Azt látjuk, hogy a többféleképpen értelmezhető törvényeket félnek az egyes tisztségviselők értelmezni és hatékony módon elemezni” – mutatott rá Furu, aki szerint ebben a kérdéskörben a politikumnak van feladata. Úgy véli, kisimítani, egyértelműsíteni kell a törvénykezési rendszert. A szakszerű helyreállításhoz elengedhetetlen az építési engedély megszerzése is, figyelmeztetett Maksay. Ugyanakkor úgy véli, a pusztuló templomok sorsa elsősorban nemzetpolitikai ügy, nem az egyházkerületek dolga kellene legyen. „Át is gondolták több vonalon, hiszen a Rómer Flóris Terv erről szól” – magyarázta Maksay. A magyarországi terv java része a Kárpát-medencei pusztuló templomokat célozza meg, ahol a gyülekezeteknek nincs lehetőségük a szükséges támogatást összegyűjteni. Amikor az előadók megadták a hozzászólás lehetőségét a hallgatóság számára is, olyan témák merültek fel, mint a művészettörténeti és építészet-, valamint kultúrtörténeti tanulmányok fontossága a lelkészképzésben, a törvények egyértelműsítésének szükségessége, a gazdasági érdekek fölülkerekedése a kulturális értékek fenntartásával szemben, de például Kolozsvár általános városrendezési tervéről (PUG–Plan Urbanistic General) is beszélgettek, amely az alpolgármester szerint bár jobban áll, mint az 1999-es változat, van még rajta csiszolni való, nagyobb együttműködésre van szükség a törvényhozók és a szakmai csoportok között. Dr. Furu Árpád szerint van ok a bizakodásra, pozitív példaként említette a Szamos-parti útszakasz kibővítése elleni etnikumon felüli civil összefogást, valamint a verespataki tüntetéseket. „Van egy ébredő ifjúság” – összegzett. Tasi Annabella / maszol.ro 2017. május 14.A Magyar Történelmi TársaságrólMúlt péntek délután a XXVI. Festum Varadinum keretében tartották a RODOSZ által szervezett II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferencia nyitóünnepségét a PKE új épületében. A megjelenteket Tőtős Áron történész, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a tavaly útjára indított konferenciasorozat célja fórumot teremteni a tudományos pályájuk különböző szakaszában levőknek, akiknek ezáltal lehetőségük nyílik vitatkozni, megosztani egymással a kutatásaik eredményeit. Nincs tematikus megkötés, dolgozzanak a világ bármely pontján, bármely nyelven. Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora felidézte: miután megszerezte a doktori fokozatot, döbbent rá arra, hogy ezután kezdődik csak igazán a munka. Úgy fogalmazott: a kutatást sose lehet igazán befejezni amíg él az ember. Az első tíz év A továbbiakban dr. Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott plenáris előadást A Magyar Történelmi Társaság (Társulat) megalakulása és tevékenysége gróf Mikó Imre elnöksége idején (1867–1876) címmel. Kifejtette: a kiegyezést követő kedvező viszonyokat kihasználva alakult meg a napjainkban is működő MTT Emlékezzünk régiekről jelszóval, és bő irodalma van a tevékenységének. Az alapötletet az adta, hogy a MTA Történelmi Bizottsága eredményesen működött ugyan, de úgy tartották, hogy a történelemkutatás fejlődése érdekében lehetőséget kell teremteni az ezen kívüli történészek, intézmények számára is. A kezdeményező Pesty Frigyes volt, és a javaslatát gyorsan felkarolta az Akadémia, így tulajdonképpen az alapító az MTA volt, melyhez csatlakozott a Dunántúli Történelemkedvelők Egyesülete is. Az alakuló közgyűlés összehívására Ipolyi Arnoldot kérték fel, melyen mások mellett Rómer Flóris is részt vett. Elfogadták az alapszabályzat-tervezetet, mely a Kisfaludy Társaságéhoz igazodott. Végül az a nézet kerekedett felül, hogy a társadalom felé nyitott társulat legyen. Ezt támogatta a száműzetésből hazatért Horváth Mihály történész is, aki az előkészületeket irányította. Mindenki arra számított, hogy ő lesz az elnök, meglepő módon azonban gróf Mikó Imre lett a befutó, az MTT élére kerülésének körülményei nem ismertek. Egyed Ákos szerint olyan közvetett tényezők játszottak ebben szerepet, mint például az, hogy Mikó első elnöke volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, jó viszonyt ápolt Eötvös Józseffel és szükség volt a tapasztalatára. Megválasztása emellett azért se volt a véletlen műve, mert így ismerték el a különböző területeken kifejtett munkásságát, érdemeit. Az alakuló közgyűlésen Horváth Mihály másod-, Ipolyi Arnold pedig harmadelnök lett. Mikó Imre 1876-ban bekövetkezett haláláig az MTT vezetője maradt úgy, hogy közben egyhangúlag újraválasztották. Lévén hogy abból a szférából érkezett, nagy hangsúlyt fektetett a politika és a Társaság kapcsolatára, de nem abban az értelemben, hogy utóbbit alárendelte volna az előbbinek, hanem abból a megfontolásból, hogy a történelem tanulságainak hasznosításával „a politikai érettség magasabb fokára emelje a nemzetet” – magyarázta a történész, aki a Kolozsvári Bizottság létrejöttére is kitért, valamint beszélt a kolozsvári vándorgyűlésről és a Századok folyóiratról is. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro 2017. május 18.Felújították a sepsikilyéni unitárius templom Szent László-freskójátTeljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent-László legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok - mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója. A megújult freskót szerdán avatták fel ünnepélyes keretek között a közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozó településen. Diószegi László elmondta: a templom falképeit már a XIX. század végén feltárták, de visszameszelték, majd az 1980-as évek végén kezdődött egy kutatás, amikor a templom súlyosan károsodott egy földrengés következtében. Az igazgató rámutatott: 30 évig tartott a falképek restaurálása, amelyek a templomhajó teljes felületét befedik mind a déli, mind a nyugati, mind az északi falon. Az északi falat borító freskón látható a Szent László-legenda, amely kivételesen jó állapotban maradt meg - tette hozzá. Gyülekezete már nincs a templomnak, de a városnak és az unitárius egyháznak az a szándéka, hogy rendszeresen hangversenyeket, esküvőket és keresztelőket tartanak ott, ami azért fontos, mert irányt mutathat, miként szolgálhatják a közösséget a gyülekezet nélkül maradt értékes templomok - mondta az igazgató. Hangsúlyozta: a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében 2016-ban 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, ezek között vannak kisebb méretű kutatások, de szép számban találhatók teljeskörű felújítási munkálatok is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is. Erdélyben körülbelül 30 műemléken dolgoznak, főleg templomokon, ugyanis Erdélyben sok Árpád-kori templom van - mondta Diószegi László. Kiss Lóránd marosvásárhelyi falkép-restaurátor az MTI-nek elmondta: feltételezhetően a XIV. század végén és XV. század elején készült a sepsikilyéni falkép. A kutatások azt mutatják, hogy Székelyföldön igencsak közkedvelt szent volt Szent László, akinek a legendája is rendkívül ismert volt. A falkép viszonylag épen megmaradt, így az értelmezhetősége sokat javult a viszonylag kevés restaurátori kiegészítéseknek köszönhetően. Transindex.ro 2017. május 19.Zsúfolásig telt szerdán késő délután a sepsikilyéni unitárius templom a Szent László-legenda képsorát is tartalmazó freskók restaurálása befejezésének alkalmából tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten. A jelképes átadáson a falképeket bemutató Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész a Szent László-évben az esztendő kiemelkedő eseményének nevezte a szerdait. A restaurálást a Kiss Loránd falkép-restaurátor által vezetett marosvásárhelyi Apsis Kft. munkatársai végezték.Egyházi énekek után Kovács István sepsiszentgyörgyi-sepsikilyéni unitárius lelkipásztor olvasott fel a Bibliából (a 90. zsoltárból) és mondott imát, majd köszöntötte az egybegyűlteket. Hívó szavára egyperces néma felállással adóztak Kónya Ádám művelődéstörténész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója, Máté László műépítész és Bereczki Csilla restaurátor emlékének. Utóbbi restaurálta a templom kazettás mennyezetét, tegnap temették Ausztráliában. Kónya Ádám a templom megmentésében, a falképek feltárásában buzgólkodott, a tíz éve elhunyt Máté László szintén szívügyének tekintette az épület helyreállítását. A csendes emlékezést követően Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi segédlelkész töltötte be a ceremóniamester szerepét. Jánó Mihály művészettörténész a templom építéstörténetét elevenítette fel. Kitért arra is, hogy Huszka József az 1880-as években feltárta a falképeket, akvarellmásolatokat készített, de az egyház kérésére vissza kellett meszeltetnie azokat. Említette Székely Zoltán régész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója ásatását, Kónya Ádám és Máté László szerepét a feltárásban, restaurálásban. Kitért az 1989 decemberében létrejött sepsiszentgyörgyi M Műhely és az 1990 tavaszán alakult Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, Románia első műemlékvédelmi intézménye létrejöttére. Majd előadást tartott a falképekről, kiemelve egy-egy igazán érdekes jelenetet, alakot vagy csak részletet. A kései gótika és korai reneszánsz hatásai egyaránt felfedezhetőek, Jánó Mihály az 1400-as évek első évtizedeire datálja a freskók keletkezését. A falképsorok két regiszterben futnak végig a déli, nyugati és északi falon. A déli falon indulva Krisztus szenvedéstörténetét láthatjuk. Jánó Mihály kiemelte, a képi elbeszélés mozgalmas, arckifejezések, tekintetek sugároznak. Az utolsó vacsora jelenete itt az egyik legbeszédesebb az Erdélyben és Magyarországon fellelhető ábrázolások közül. A művészettörténész utoljára hagyta szíve csücskét, a Szent László-legenda falképsorát. Ám előtte, az általa megjelölt krónikarészleteket fordításban Szakács László sepsiszentgyörgyi színművész olvasta fel a Bécsi Képes Krónikából, Mügeln Henrik német krónikájából és az Orosz Évkönyvekből. A Szent László-ciklus a nyugati falon kezdődik, de csak töredékekben maradt meg, az északi falon igen szépen követhető. Jánó Mihály jelezte, mind művészeti, mind történelmi értéke jelentős. Kiemelte az ütközet jelenetét, amely az egyik legszebb itt, Sepsikilyénben. Ez a legmozgalmasabb kompozíciója a középkori magyar művészetnek, értékelte. A birkózás jelenetében a lovak is birkóznak. Az utolsó képkockán, a lefejezés jelenetében a kun kezében tartja a szívét, mintegy felajánlva azt. Ez a megtérés szimbóluma. Jelentős, mivel a profán szívábrázolás igen ritka. Kiss Loránd falkép-restaurátor elmondta: korábban az enyészettől mentették meg a templomot, a falképeket feltárták és konzerválták, 2004-ben hasonló ünnepség keretében átadták, de aztán szünet következett be. A freskók nem voltak igazán látványosak abban az állapotban, ám mostanra sikerült a restaurálást is elvégezni. Ezt 40 százalékban a Magyar kormány Rómer Flóris terve keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában végezték, a fennmaradó 60 százalékot Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatta. Isten tartsa meg a polgármesternek és társainak azt a szokását, hogy ilyen, nem igazán szavazatgeneráló döntéseket is hoznak, zárta szavait Kiss Loránd. Szakács Tamás sepsiszentgyörgyi restaurátor, a munkálat irányítója a műszaki részleteket ismertette. Elmondta, alapelvük az volt, hogy minél többet őrizzenek meg az eredeti festményekből és minél kevesebbet adjanak hozzá, csak azt, ami biztos, azt is megkülönböztető festéssel, továbbá minden beavatkozás visszafordítható. Péter Pál restaurátor felelevenítette, amikor 1989-ben Jánó Mihály idehívta, és megmutatta a lemeszelt falakat, nem hitte volna, hogy megéri ezt a napot. A restauráláshoz pénz, szakértelem és kitartás kell, hiszen az sziszifuszi munka. Három hónapon át 5–10 ember dolgozott ott nagy alázattal napi 8–10 órát, köztük négy sepsiszentgyörgyi. Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke úgy értékelte, a falak beszélnek, a névtelen mester belevitte lelkét a festménybe, ahol az ég a földdel találkozik, kiegészítve egymást, Istent dicsőítve. Ez ünnepi alkalommal egyszerre dobbannak a szívek, s kívánta, ezt az érzést vigyük tovább a hétköznapokba, hogy ne egymás ellenében, hanem együtt cselekedjünk. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének üzenetét Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok olvasta fel. Nagy öröm számára, hogy egy magyar örökség születik újjá, ezért úgy véli, gondosan kell őriznünk a nyomát annak, hogy őseink mit tettek hozzá ehhez a régióhoz, az országhoz. A falakon megelevenedik a történelem: Szent László megmenti az elrabolt magyar lányt és legyőzi a szülőföldünkre betolakodó idegent. Ismerősen hangzik ez a 21. században is, tette hozzá. Népünk történelme során Szent László a sötétség-világosság harcának egyik fő szimbólumává vált. A polgármester azt kívánta, a világosságba vetett hitünk ne lankadjon, mert napjainkban is tapasztaljuk, küzdenünk kell a sötétséggel, Székelyföld napja még nem virradt fel. Jusson eszünkbe, hogy őseink legyőzték a nehézségeket, bizonyság erre mai létünk, és ma is beszélnek hozzánk saját kultúránk nyelvén a sepsikilyéni templom falai. Sarkadi Márton, a magyar Miniszterelnökség egyházi műemléki osztályának megbízott vezetője Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár és Hanvay Dávid főosztályvezető köszöntőjét tolmácsolta. Közölte, Magyarország támogatja azokat, akik lelkiismeretesen végzik a munkát azért, hogy történelmi emlékeink megmaradjanak. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója elmondta, az ilyen támogatásokkal a magyar kormány azért törleszt, hogy másfél évszázadon át Erdély biztosította a magyar államiság folytonosságát. Az ünnepségen közreműködött a Codex Régizene-együttes, mely a csíkszeredai régizene-fesztiválon is bemutatandó, a reformáció 500. évfordulójára készített hangversenyét adta elő. Kovács István lelkész zárszavában az esemény kapcsán rámutatott, érdemes itt megmaradnunk, és kívánta, töltsük meg élettel a teret, minél több keresztelőnek lehessünk tanúi e falak között. Nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget a rendezvény. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. június 15.Restaurálják az oltszemi Mikó-kastély falképeitAz elmúlt fél évben restaurátorok végeztek sürgősségi beavatkozásokat az oltszemi Mikó-kastély falképein, a szakemberek restaurálási tervet is összeállítottak, amely alapján el lehet majd kezdeni a nagyobb lélegzetű helyreállítást - közölte a Kovászna megyei tanács. „Kovászna Megye Tanácsa 2014-ben Bodok önkormányzatával közösen vásárolta meg az oltszemi Mikó-kastélyt, amely fontos műemléke Háromszéknek. Terveink szerint székely lovas múzeumot, konferenciatermet és a vendégeknek szálláshelyet hozunk létre a kastély épületében. Már számos felújítási munkálatot elvégeztünk, ezúttal a Rómer Flóris terv keretében megpályázott 2 millió forint értékű támogatásból szakemberek végeztek sürgősségi beavatkozást és elkészült a restaurálási terv is" – tájékoztatott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. "A restaurátori terv összeállításához vakolat- és pigmensmintákat vettünk, melyeket bevizsgáltattunk. Az oldalfalak felületeiről kártérképek készültek. Hasonló térképeket állítottunk össze a javasolt beavatkozásokkal is. A helyszínen konzerválási és restaurálási próbákat végeztünk, amelyek a restaurátori tervben kaptak helyet a javasolt beavatkozásoknál. Ugyanakkor megtörtént a rossz állapotú falképek sürgősségi konzerválása. Erre a sürgősségi beavatkozásra azért is szükség volt, mert a falakon szerkezeti megerősítéseket kell végezni és a vakolatok rögzítése nélkül további felületek vesztek volna el. Első lépésben a sérült falszövetek javítására, a repedések injektálására és a vakolathibák kezelésére került sor. A nagyterem déli falán 70 százalékos arányban megtörtént a festett felület feltárása" – ismertette a munkafolyamatot Kiss Loránd restaurátor. Az 1840 táján készült falképek a hagyomány szerint Bodor Péter marosvásárhelyi mester munkái. Noha a nagy mennyiségű képanyag többnyire érintetlen, állagát tekintve mégis jelentősen veszélyeztetett, sok a sérült, szennyeződött felület. A képek szekkó technikával készültek, ezért érzékenyebbek, a hordozóvakolat több helyen sérült és repedezett, a nagyterem délnyugati sarkában pedig a fal nagymértékű meghibásodása, repedése miatt már vakolatleválás és ebből következően hiányos kép mutatkozik. A most elvégzett értékmentő sürgősségi lépések elengedhetetlenül fontosak egy nagyobb lélegzetű helyreállítás előtt, a falképek épségének és megfelelő állagának biztosítására. A falképek tisztítása és felületi konzerválása ezután következhet. A munkálatokat vezető szakember hozzátette, a restaurálást a tervben meghatározott módszerek és javaslatok alapján kell végezni, a restaurálási tervet júniusban felterjesztik engedélyeztetésre a Restaurátori Szakbizottsághoz. A munkálatokat vezető szakember hozzátette, a restaurálást a tervben meghatározott módszerek és javaslatok alapján kell végezni, a restaurálási tervet júniusban felterjesztik engedélyeztetésre a Restaurátori Szakbizottsághoz. Transindex.ro 2017. szeptember 19.KORMÁNYZATI SEGÍTSÉG A KÜLHONI MAGYAR KÖZÖSSÉGEKNEKA magyar kormány azonnali támogatást nyújt a külhoni magyar közösségek műemléktemplomaiban okozott károk elhárításához – közölte a Miniszterelnökség kedden az MTI-vel. A közlés szerint az érintettek a határon túli magyar épített kulturális örökség megóvását szolgáló Rómer Flóris Terv vis maior keretéből juthatnak támogatáshoz. Az igazfalvi, a sztánai, az apanagyfalui, az egeresi és a zsibói épület a Bánság, Partium és Erdély területén átvonuló viharban sérült meg vasárnap. Ledőlt az igazfalvi templom toronysisakja, megsemmisült a sztánai templom tetőhéjazatának jelentős része, valamint viharkár érte az apanagyfalui, az egeresi és a zsibói templomot is. A további műemlékeket ért károk bejelentése és összesítése még folyamatban van – olvasható az összegzésben. A Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkárságának munkatársai a Rómer Flóris Terv lebonyolításáért felelős Teleki László Alapítvánnyal közösen azon dolgoznak, hogy minden magyar közösség a lehető leggyorsabban hozzájusson a szükséges támogatáshoz műemléképületeinek megóvása érdekében – közölték. MTI; magyaridok.hu 2017. október 15.Szent László alakja közép-európai ügySzombaton Rex Admirabilis – Szent László király műve és tisztelete címmel tudományos konferenciát szervezett a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota dísztermében. A magyar történeti és művészettörténeti kutatás öt meghatározó alakja vett részt a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség idei egyháztörténeti konferenciáján, melynek a Püspöki Palota díszterme biztosított helyszínt az elmúlt szombaton. Az előadások során új megközelítések, szempontok kerültek reflektorfénybe a Szent László művének és tiszteletének témakörben, akinek az alakja – ahogy az egyik neves meghívott fogalmazott - közép-európai ügy. A Váradról, Kolozsvárról és Gyulafehérvárról érkezett érdeklődők nem csupán ismeretekkel gazdagodtak, hanem az elhangzottak talán hozzájárultak ahhoz is, hogy olyan megőrizendő értékként tekintsenek a szent életű király örökségére, melyre alapozni lehet, ki kell állni érte és megvédeni szükségeltetik annak érdekében, hogy egy tartalmas jövőt tudjunk építeni. A köszöntőbeszédében Böcskei László megyés püspök felidézte: a rendezvény egy 1999-ben útjára indított, később egyháztörténeti konferenciákká átalakult szép kezdeményezés folytatása, a Szent László jubileumi évben pedig reményeik szerint az élményszerű megközelítéseken túl amolyan szükséges kiegészítésként sikerül még jobban tudatosítani azt, hogy Szent Lászlónak az üzenete napjainkban is aktuális, mondanivalója van a mai ember számára is. Nekünk pedig nyitottaknak kell lennünk ennek befogadására: nem elég ha csak ösztönszerűen rácsodálkozunk, hanem konkrét cselekedetekkel és magatartásvállalással kell mi is a gyakorlatba ültetnünk. Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense, főszervező kifejtette: legutóbb 1878-ban volt együtt ennyi híres és elismert középkorkutató Nagyváradon, amikor Rómer Flóris kanonok szervezett egy régészeti konferenciát és kiállítást itt. Öt előadás Marosi Ernő professzor emeritus (ELTE), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja arról értekezett, miként jelenik meg Szent László király alakja a művészettörténetben. Solymosi László professzor emeritus (ELTE, Debreceni Egyetem), akadémikus az előadásában Szent László életére, uralkodására, és szentté avatására fókuszált. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: Szent László 1095-ben távozott az élők sorából, és sírhelyét a források egyértelműen meghatározták: az uralkodót az általa alapított váradi székesegyházban temették el. Mátyás Flórián (1818-1904) történész azonban 1900. június 11-én az MTA felolvasóülésén egy ettől eltérő, merőben új elképzelést ismertetett, miszerint először a szintén általa létrehozott somogyvári bencés apátságban temették el, ahonnan a földi maradványait később, valamikor 1192 előtt vitték Váradra. Ez a vélemény aztán gyorsan elterjedt, és állításának napjainkig csak kevesen mondtak ellent. A hibás nézet egy pápai bulla téves értelmezésére vezethető vissza – magyarázta a meghívott, aki később arról is beszélt, hogy valójában nem tudjuk, hol halt meg Szent László, a források szerinte bizonyára azért említik Nyitrát, mert ez a cseh határ közelében van, és a halálakor éppen azon a környéken tartózkodott Szent László. Madas Edit egyetemi tanár, az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársától megtudtuk: a 13. század második felétől maradtak fel olyan beszédek, melyek tárgyát képezhetik a középkori prédikációirodalomnak és Szent Lászlóval kapcsolatosak. Ezekben mint egy Istentől rendelt, ideális uralkodó van bemutatva, aki értékes és tanulságos erényekkel rendelkezik, és királyként a cselekedeteivel Isten tervének és akaratának a megvalósítását szolgálta. Klaniczay Gábor, a budapesti CEU Középkori Tanszékének oktatója Szent László kultuszát vázolta fel európai összehasonlításban. Kuriózumként megjegyezte: ötletként felmerült a hasonló hangzás miatt, hogy a legendás kerekasztal-lovag, Lancelot nevének és alakjának ihletője esetleg Szent László lehet, ami tényleg érdekes és furcsa, de bizonyára Szent László se tiltakozott volna ez ellen. Jékely Zsombor, a Károli Gáspár Református Egyetem Művészeti Tanszékének vezetője, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese a kerlési (cserhalmi) csata falképciklusairól tartott prezentációt. Mint elhangzott, ezek közül a legrégebbi évszámos emlék eddigi tudomásunk szerint a kakaslomnici – 1317, a bántornyai – 1389, a székelyderzsi – 1419 és a póniki – 1478. A meghívottaknak emlékéremmel és különféle kiadványokkal köszönte meg a jelenlétet a váradi egyházmegye főpásztora. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro 2017. november 7.Műemlékek menekülnek meg, több erdélyi helyszínen folytatja értékmentő munkáját a Teleki László AlapítványÚjabb erdélyi műemlék templomok menekülnek meg az enyészettől a határon túli magyar épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott Teleki László Alapítvány jóvoltából. Hamarosan a küküllővári istenháza átadására kerül sor. Újabb erdélyi Árpád-kori templom értékmegőrzési és restaurálási munkálatai fejeződnek be a Teleki László Alapítvány szakembereinek segítségével, a teljes körű felújításon átesett küküllővári református templom átadására november 19-én kerül sor hálaadó istentisztelet keretében – tájékoztat a határon túli épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott magyarországi alapítvány. A magyar kormány által két éve létrehozott Rómer Flóris Terv keretében támogatott értékmentő munka idén mintegy 30 erdélyi műemléken zajlik, ezek egyike a Fehér megyei szórványtelepülés temploma. A leírás szerint a különleges freskójáról is híres, 11–12. században épült küküllővári református templom renoválása a torony újrazsindelyezésével kezdődött és a szentély tetőszerkezetével folytatódott. Ezt követte a templom homlokzatának helyreállítása, a középkori részletek és újabb freskómaradványok feltárása, a templomhajótól fallal elválasztott, használaton kívüli szentély újravakolása és kifestése. A régészeti feltárást követően elkészült a kriptához vezető lépcső, a téglaaljzat, majd a kőrészletek restaurálására került sor. A munkálatok a gótikus ablakok ólomüveggel történő helyreállításával folytatódtak, a felújításért november 19-én 12 órától istentiszteleten ad hálát a Balázsfalvától 24 kilométerre található község mintegy 450 lelkes magyar közössége. A Fehér megyei munkálatokkal párhuzamosan az alapítvány szakemberei egy másik, határ menti Árpád-kori település templomának a megmentésén is fáradoznak. A Bihar megyei Köröskisjenőt először 1236-ban említik az okiratok, 13-14. századi templomát a Sebes-Körös völgye műemlékállományának értékes darabjaként tartják számon. Helyreállítását tíz éve határozta el a református gyülekezet, a 2008 nyarán végzett kutatások során kiderült, hogy rendkívül értékes épületről van szó, napvilágra kerültek addig ismeretlen középkori elemei: ajtók, ablakok, falfülkék és a lepusztult freskótöredékek. Falain különböző korú, középkori freskók nyomai is előkerültek, feltárásukat konzerválási munkák követték, de a restaurálás még várat magára. A belső munkálatok eredményeként középkori pompájában látható a belső tér, amelyet új kazettás mennyezettel láttak el. A Teleki László Alapítvány a külső homlokzatok restaurálását, a középkori felületek értékesítését vállalta, majd a tető helyreállításával folytatódik a felújítás. Az alapítvány irányításával a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója is restaurálási munkálatokon esett át idén, a májusban átadott falfestmény immár teljes pompájában látható. Diószegi László, az alapítvány igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében tavaly 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, a kisebb méretű kutatások mellett szép számban találhatók teljes körű felújítási munkák is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata ugyanis nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is, hangsúlyozta. Elmondta, Erdélyben mintegy 30 műemléken dolgoznak, ezek között sok az Árpád-kori templom. A Rómer Flóris Terv honlapján a támogatásban részesült, folyamatosan bővülő helyszínek között szerepel még Erdélyből Alvinc, Alsótők, Farnas, Gidófalva, Gyulafehérvár, Szászváros és Tűr református temploma, a kálnoki és nyárádszentlászlói unitárius templom, a halmágyi és oltszakadáti evangélikus templom, Marosvásárhely minorita temploma és kolostora, valamint Szentdemeter római katolikus temploma. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár) 2017. november 20.A megmaradás üzenete: felavatták a felújított küküllővári református templomotA Fehér megyei Küküllőváron vasárnap hálaadó istentisztelet keretében felavatták a magyar állam támogatásával felújított, Árpád-kori falrészeket is őrző középkori református templomot. Az ünnepségen Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára is beszédet mondott. Az államtitkár a rendezvény végén a magyar közmédiának nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a templomfelújítás üzenet Európa és a világ felé arról, hogy az itteni szórványmagyar közösség meg akar maradni kereszténynek és magyarnak. Ezt azért tartja rendkívülinek, mert – mint megjegyezte – „Európa nyugati felében hiába van anyagi gazdagság, hiába bővelkednek sok mindenben, a lelkieknek egyre inkább a hiánya, lelki szegénység jelenik meg, aminek következtében templomok, egyházak szűnnek meg. (.) Helyettük pedig a muszlim vallás tör be és az veszi át a terepet. Itt egy kis közösség megmutatta, hogy érdemes küzdeni, érdemes templomot felújítani” – fogalmazott. Az istentiszteleten igét hirdető Kató Béla, Erdély református püspöke a közmédiának elmondta: amikor olyan templomot újíthatnak fel, amely a magyarság Kárpát-medencei legkorábbi időszakáig vezet vissza, az megerősíti a közösséget abban a tudatában, hogy olyan örökséggel rendelkezik, amelyet érdemes őrizni és táplálni. L. Simon László korábbi kulturális államtitkár közölte: a magyar kormány azért támogat számtalan műemlék-felújítást a Kárpát-medencében, mert ezek valós, tárgyiasult bizonyítékai a magyarság történelmi jelenlétének. „Minden elhagyott, elvesztett szállásterületen is fel kell újítani, meg kell őrizni az épített örökséget az utolsó emléktábláig, az utolsó sírkőig” – fogalmazott a politikus, aki szerencsésnek tartja, hogy Küküllőváron, ha szórványban is, de életképes magyar közösség él. Diószegi László, a felújítást irányító Teleki László Alapítvány igazgatója az MTI-nek korábban elmondta, hogy a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán nyerték el azt a tíz-, majd harmincmillió forintos támogatást, amelyből első ütemben a műemléképület kutatása, felmérése történt meg, elkészültek a felújítás tervei, és beszerezték a kivitelezéshez szükséges engedélyeket is. A második ütemben elkészültek az átfogó műemlék-restaurátori munkák: a tetőzet felújítása, a tartószerkezet megerősítése, a nyílászárók részleges cseréje, a homlokzatok és a templombelső restaurálása a középkori részletek bemutatásával, padlócsere és a jelentősebb kőelemek restaurálása. A Rómer Flóris Terv keretében sikerült további kétmillió forintot fordítani olyan munkálatokra, amelyek szükségességére a felújítás során derült fény – idézte fel Diószegi László. Küküllővár református temploma az okleveleken először 1177-ben említett ispánsági vártól mintegy egy kilométerre délre, a mai település egy dombján áll. Az Árpád-kori falakat is őrző templomot először az 1332 évi pápai tizedjegyzékben említik. A rendhagyó alaprajzú templom egy széles nyugati toronyrészébe egy román kori templom jelentős maradványa ékelődik, amelyet egy nagyméretű gótikus templom struktúrájába illesztettek bele. A templom nevezetességének egy olyan – mindeddig tatárfejnek hitt – falfestmény számított, amely a templomhajó padlásterében maradt meg. A mostani felújítást megelőző kutatások azonban azt erősítették meg, hogy a festmény egy Szent Kristóf-ábrázolás lehet, mely eredetileg az Árpád-korban épült keleti torony keleti homlokzatát díszítette, és a templom 15. századi átépítése során került a padlástérre. Krónika (Kolozsvár) 2017. november 22.Élő falu a Kárhágó alattZsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb. Veszélyben a műemlék templom Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete. Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit. – Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek. A művészettörténész szemével Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét. – A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben. Múlt mellett az élő szacsvai jelen Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is. Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak. – A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét. A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát. Vendégház a bejáratnál A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre. – Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. november 27.Ünnepi rendezvénysorozat és hálaadásMegújult a 250 éves marosvásárhelyi minorita templom Kétszázötven éves a marosvásárhelyi Szent Antal minorita templom, ezt ünnepelték a vásárhelyi jezsuiták, hálát adva az eltelt 250 évért és azért, hogy sikerült felújítani a templomot és a hozzá tartozó épületegyüttest. A marosvásárhelyi Páduai Szent Antal jezsuita templom és rendház, a minoriták temploma a belvárosban, a Köteles Sámuel utca 4. szám alatt található. A minoriták a 18. század közepén építették a templomot és a rendházat, és 2000-ig használták; ekkor szerzeteshiány miatt átadták az épületegyüttest a főegyházmegyének. Jelenleg a közösség használja. A nagypiac fölé emelkedő domboldalon épített egyhajós templom magasságával uralta a magaslatot. Külső kiképzése egyszerű, belső díszítésének vonalvezetése barokk jegyeket visel. Egyhajós templom; közvetlenül kapcsolódik hozzá a rendház, hangulatos celláival és boltozatos szobáival. A templom alatti kriptában jelentős, gazdagabb helyi római katolikus polgárok nyugszanak. (Wikipédia) A négynapos ünnepség csütörtökön 15 órakor hálaadással kezdődött a templomban, amit szentmise követett, amelyet Bellovics Gábor SJ és Nagy Bálint SJ celebrált. Este 6 órától a Loyola kollégiumi kávézóban kerekasztal-beszélgetést tartottak a jezsuita hivatásról és küldetésről Növekedés a jezsuita lelkiségben címmel. Moderátor Kiss Ulrich SJ volt. Pénteken, a 15 órai kapunyitást követően a minorita épületegyüttest ismerhették meg az érdeklődők, majd Barabás Kisanna előadását hallgathatták meg a Loyola kávézóban. A Minorita domb a város szívében című előadáson egyebek mellett megtudhattuk, hogy a létező adatok alapján a templom 1726 és 1867 között épült, 1893 és 96 között javításokat végeztek rajta. 1934-ben a források és fényképek alapján három barokk oltár volt a templomban. Jelenleg egy van, a központi oltárkép Páduai Szent Antalt ábrázolja. A vetítéssel egybekötött előadás végén a jelenlevők kérdéseire válaszolt Barabás Kisanna. Az előadást követően Jakabos Barnabás SJ celebrált szentmisét, amelyen Kiss Ulrich SJ mondott szentbeszédet, majd 18 órakor, ugyancsak a templomban, Lélekkel épült, épül a lelkünk címmel tartott előadást Márton Judit. Mivel közben besötétedett, a körséta elmaradt, az előadó fotókat mutatott be a felújításról. A szombati program a Keresztelő Szent János „jezsuita templomban” zajlott, ahol délután fél ötkor Tamási Zsolt történész a jezsuiták és Marosvásárhely kapcsolatáról tartott előadást. Az esti szentmisét Vízi Elemér SJ provinciális celebrálta, majd 19 órától Barabás Kisanna Emlékek emléke élő emlék című előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Vasárnap, Krisztus király ünnepén, 9 órakor az oltárkép megáldásával összekötött szentmisére került sor, amelyet Kalna Zsolt minorita provinciális celebrált. Prédikációját „az Isten szereti az embereket, és gondoskodik róluk” gondolat köré fonta. Mint mondta, az emberi élet célja a másik emberről, a közösségről való gondoskodás kell legyen, az emberi élet sohasem lehet öncélú. Délután 3 órától közösségi vetélkedőket tartottak a minorita templomnál. Az este 7 órai hálaadó szentmisét ft. Jakubinyi György érsek celebrálta. A négynapos ünnepséget agapé és baráti együttlét zárta az udvarban. * A Páduai Szent Antal tiszteletére 1760-1767 között épült eredeti templom, majd az 1903-ban kibővített épületegyüttes külső helyreállítása a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány szervezésében kezdődött meg 2016-ban. A munkálatok a XVIII. századi kolostorszárny északi homlokzatának felújításával kezdődtek, ezt követően eltávolították a cementes kiegészítéseket és a feltáskásodott vakolat, majd újrafalazták a károsodott, kifagyott lábazati téglafalakat. A tavalyi felújítási szakasz az ablakok körüli XVIII. századi bekarcolt keretek megtartásával, a korabeli vakolat kiegészítésével, majd a homlokzat festésével zárult. A munkálatokat a magyar állam a Rómer Flóris Terv keretében 4 millió forinttal támogatta. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely) 2017. december 23.Tizenkét erdélyi műemlék megmentését támogatja a magyar kormány Rómer Flóris TerveMegszületett a Rómer Flóris Terv nyílt felhívásának eredménye, a 45 millió forintos keretet tizenhat veszélyeztetett állapotú, határon túli magyar vonatkozású műemlék megmentésére fordítják – közölte a Miniszterelnökség pénteken az MTI-vel. Felidézték: veszélyeztetett állapotú, határon túli magyar vonatkozású műemlékek megmentésére várt kezdeményezéseket a budapesti Miniszterelnökség. Az április 20-án megjelent, 45 millió forint összértékű felhívásra 25 érvényes kérelem érkezett, 101,6 millió forint összértékben. A keretet tizenhat épület között javasolta szétosztani a Rómer Flóris Terv bíráló bizottsága, egy kisebb részt pedig a szeptember 17-i szélviharban keletkezett károk enyhítésére ajánlott fordítani. A projekteknek jövő június végéig kell megvalósulniuk – olvasható a közleményben. Részletezték: a kezdeményezések két kivétellel egyházi használatban lévő épületekre irányulnak. Tizenkét erdélyi épületen, valamint három szlovákiai és egy kárpátaljai műemléken végezhetnek állagmegóvási munkákat. A felhívás szerint a különösen veszélyeztetett műemléki értékek pusztulásának megakadályozását, illetve súlyos, visszavonhatatlan károsodásának elhárítását, megelőzését célzó tevékenységek támogathatók, ezért többségben vannak a tetőzetek javítására, illetve tartószerkezeti megerősítésre vonatkozó kezdeményezések. „Ezeken kívül restaurátori konzerválási munkák, illetve villámhárító javítása szerepel az elvégezhető feladatok között” – olvasható a közleményben. Nagyváradon, egy konferencián mutatták be 2015-ben a Rómer Flóris Tervet, amelynek célja megőrizni és megmenteni azokat a magyar kultúrához tartozó és az identitás megőrzése szempontjából fontos épületeket, szakrális és nem szakrális tereket, amelyeket a magyarság létrehozott az elmúlt több mint ezer év alatt a Kárpát-medencében. MTI; Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
